Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1918. szeptember

11 megyei felügyelő az ülést újból megnyitja és ünnepélyes nyilatkozat- 6—7. tételre hívja fel a megválasztott püspököt, vájjon kész-e a kerület többségének bizalma által reáruházni kívánt püspöki állást elfogadni ? Dr. Raffay Sándor a hozzá intézett ünnepélyes kérdésre ünnepélyesen kijelenti, hogy készségesen meghajlik az egyházközségek többségének és a középiskoláknak iránta megnyilatkozott bizalma előtt, megválasztását Isten nevében tisztelettel és köszönettel elfogadja. 7. Miután az uj püspök fenti ünnepélyes nyilatkozatát megtette, a két énekkar elénekelte Szendy Árpád, a pesti magyar egyház presbyterének és az Orsz. Kir. Zeneakadémia tanárának „Motette a püspökavatásra" című alkalmi ünnepi karénekét, amelynek utolsó hangjai közben az uj püspök az Úrvacsora felvétele végett az oltár elé lépett. A karének elhangzása után Sárkány Béla ker. egyházi főjegyző az uj püspököt az Úrvacsora felvételére előkészítette és azt neki kiszolgáltatta. Dr Raffay Sándor lelki előkészítése után Kapi Béla, a dunántúli püspök, Petrovics Soma, a csanádcsongrádi egyházmegye esperese és Sárkány Béla, pestmegyei főesperes, a kerület egyházi főjegyzője kíséretében az oltár elé lép, követve az egyházkerület többi nyolc esperesétől, akik az oltárban jobbról és balról állanak fel. Kapi Béla püspök ezután a következő avató beszédet mondotta el: Ünneplő ker. Gyülekezet! r Az Ur szolgálatára elhívott Testvérem! r Az Ur oltára előtt állva, Isten áldásának kívánásával köszöntlek téged, ünneplő Gyülekezet, ki külső ünneplő pompádon kívül bizonyára szíved benső érzéseit is magaddal hoztad e nap igazi megszentelésére. És köszöntlek téged, püspöki szolgálatra elhívott Testvérem, ki imádkozó lélekkel, a magasztos hivatás nehéz követelései előtt megrendülő lelkiismerettel lépsz e szent helyre életed eme egyedülálló nagy napján. Első lépésed oltár elé lépés. Első gondolatod imádság. Első hitvallásod bűnvallás. E három foglalata híven tükrözi azon igazságot, hogy életpályánk magasba hajló íve csak külső vonalában mutat emberek fölé emelő büszke megkülönböztetést, benső vonala befelé a lélek mélységébe, az alázatosság forrásához, a bűntudathoz vezet. Te is Testvérem nem az emberi nagyság bércormához, hanem az isteni jóság elrejtett oltárához érkeztél s ember érdem helyett