Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1916. szeptember

187 kozólag is áll az Cr szava: Ahol a kincsetek, ott a szívetek is. Jóleső érzéssel és Isten iránti kimondhatatlan hálával kell megállapítanom ma azt a tényt, hogy e tekintetben, tudnillik az áldozatkészség gyakorlásának tekintetében : örvendetes haladás észlelhető. Tizenöt év előtt a rendes gyámintézeti bevételek 6946*23 koronát tettek ki, az idén ezzel szemben 13,113*96 koronát, tehát az akkori összeg kétszeresét. Ha az idei rendes gyűjtés összegéhez még hozzá vesszük a rendkívüli gyűjtések: az ellenség által feldúlt egyházak felsegélyezésére indított gyűjtést és a jubileumi gyűjtés eredményét, mely utóbbi még csak egy egyházmegyében ejtetett meg — még örvendetesebb az eredmény: 34,016*60 korona, vagyis az akkori összegnek több mint ötszöröse. S ebből az eredményből le is vonhatjuk a tanulságot. Ha megvan hozzá az ambíció és a jóakarat a vezetők, a lelkészek részéről, akkor a siker nem maradhat el. Sajnos, még most is vannak egyházak, amelyek egyáltalán nem adakoztak, amelyek nem értették még meg az idő intő szavát. De a magam részéről azt tartom : Nem is annyira az egyházak hibásak, mint inkább a lelkészek, akik — már tudnillik a nem adakozó egyházakban — sokszor megfoghatatlan indolenciával és nemtörődömséggel viseltetnek a gyámintézet ügye iránt. Nem akarom a nem adakozó egyházakat megnevezni, de azt hiszem mindegyikünk érthetetlennek fogja tartani, hogy még ma is akadnak olyan helyek, ahol az egyházi jótékonyság oltárán egy fillért sem áldoznak. Milyen szomorú ez! Hogy örültem volna, ha e búcsúórában azt jelenthetném, hogy sikerült elérni gyámintézeti munkásságom egyik kitűzött célját : hogy minden egyes egyházközség tudja Krisztus parancsolta kötelességét és nem mulasztja el megfogadni az Apostoli intést: „Mindenekkel jót tegyünk, kiváltképen pedig a mi hitünk cselédeivel." Sajnos. Bár tagadhatatlanul örvendetes eredményekről számolhatok be! mégsem sikerült teljesen elérni ezt a főcélomat. De volt egy másik célom is: tudnillik a Gyámintézet és a némethoni Gusztáv Adolf-egylet közötti kapcsolat bensőségesebbé tétele. Ezt a kitűzött célt sikerült megvalósítanom. Személyes érintkezés útján igyekeztem közvetlen kapcsolatot létesíteni Gyámintézetünk és a Gusztáv Adolf-egylet vezetőférfiai között, akiknél mindig meleg érdeklődésre és szeretetteljes fogadtatásra találtam. Most, hogy meg kell válnom eddigi munkásságomtól és köztem és a Gusztáv Adolf-egvlet közötti hivatalos érintkezés megszűnik: nem mulaszthatom el az alkalmat az áldottevékenységű testvéregyletnek leghálásabb köszönetem kifejezni azért a jóakaratért, amelvlyel az általam képviselt ügy iránt és személyem iránt viseltetett. Isten