Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1915. szeptember, október

64 32. a munka eredményéről számolt be. A májusi ülés megállapodásának megfelelően a bizottság elnöksége egy körlevelet bocsátott ki, amelyben felhívta a lelkészek figyelmét azon belmissziói munkákra, amelyeknek végzését a háborús viszonyok szükségessé teszik avagy megengedik. Ugyancsak ez ülés meghagyása szerint az elnökség képes imalapokat nyomatott. Ezekből az imalapokból magyar nyelven ötféle képpel és szöveggel összesen 70,000 darabot hoztunk forgalomba. A tót szövegű képes imalapok kiadására a Tranoscius-társaság vállalkozott. Úgy e lapokból, mint más vallásos iratokból, imakönyvekből és bibliákból vagy szentírásbeli részekből a bizottság részéről mintegy 58,000 drb építőirat ment nemcsak Magvarország, hanem Ausztria és Németország kórháU

Y C<' O zaiba is. E tekintetben nagy segítségére volt az elnökségnek a skót bibliatársulat, amelytől az amerikai vasárnapi iskolás gyermekek ajándékából 4000 drb bibliai részletet és 200 teljes újtestamentomot kaptunk ajándékba. Ugyanezen társulat a traktátusaiból 5000 drb-ot ingyen bocsátott rendelkezésünkre. Ez iratokat leginkább a tábori lelkészeknek, Ausztria számára az Evang. Zentralverein für innere Mission in Österreich, Németország részére dr. Weber missziói elnök czímén küldtük meg, de egyesek és csapattestek. külön is kaptak tőlünk építőiratokat. A május 6-iki ülés határozata alapján az elnökség a püspöki hivatal útján felterjesztést intézett a honvédelmi miniszterhez, hogy a kerület több pontján, ahol arra a katonaság tömörítése miatt különösebb szükség van, külön katonai lelkészeket nevezzen ki. E lépésünknek azóta már volt is némi eredménye. A bizottság világi elnökének, Földvári] Elemérnek a sürgetésére az egyetemes egyház még január havában elhatározta, hogy a külföldi kórházakban sebesülten fekvő magyarhoni katonák felkeresésére lelkészeket küld ki a hadügyminisztérium jóváhagyásával. E lelkészek voltak: a déli ausztriai tartományok kórházai számára Pröhle Károly soproni theol. tanár, az északi tartományok számára pedig báró Podmaniczky Pál alsószelii lelkész. Az esperességektől beérkezett jelentésekből a következőket emeljük ki. A bánsági egyházmegyéből több indítvány tétetett. Ezek közül a bizottság elfogadta azt, hogy a Trostbund vigasztaló röpiratait lefordíttatja, Wallrabenstein Jakab homokosi lelkésznek pedig 200 kor. utazási átalányt ad, hogy e belmiszsziói munkában az esperességi lelkészeknek és egyházaknak segítségére lehessen. Az aradbékési egyházmegyéből jövő amaz indítványt, hogy a lelkészek és az egyházak tájékoztatására külön belmissziói