Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1915. január

101 részéről 1914 június 17-én 11. pont alatt hozott közgyűlési 53határozatnak — amellyel a felsőaradi egyház 1913. évi zárszámadásában és az 1914. évi előirányzatba felvetts a lelkészi és tanítói földek utáni adók tételei elfogadtattak s a lelkészi hiványnak kijavítása rendeltetett el — megváltoztatását s á régi állapotnak — amely szerint ezen adótételek az illető javadalmas által fedeztettek — meghagyását kérik. A kerületi közgyűlés a fellebbezéseket elutasítja s a bánsági egyházmegye határozatát helybenhagyja, mert az abban foglalt rendelkezések az egyházi alkotmány 235. §-ában gyökereznek. 53. Tárgyaltatott a bingulai egyház fellebbezése, a melyben a horvát-szlavon egyházmegye 1914. évi junius hó 17-én 15. szám alatt hozott azt a határozatát, a mely szerint a bingulai híveket terhelő egyházi adó egy része nem láncföldek, hanem az állami adó alapján fizetendő, megváltoztatni kérik. A kerületi közgyűlés a fellebbezésnek helyt ad és az egyházmegyei határozat megváltoztatásával a bingulai egyházközség 1914. évi március 22-én hozott közgyűlési határozatát hagyja helyben azzal a hozzáadással, hogy az egyesek által űzetett ado az 50 K-t meg nem haladhatja, hogy másfelől a láncok szerint csak a Bingulán lakó egyháztagok adóztathatók meg, míg az ott nem lakó egyének adója csak az állami adó alapján róható ki. A kerületi közgyűlés így határoz, mert az adózás kérdésének a zsinat előtt folyamatban lévő egyetemes rendezése folytán a binguíai egyház adózási viszonyai jelenleg űgvis átmeneti állapotban lévőknek tekintendők és mert az eddig szokásban volt, vagyis láncok szerint történt adózás a progresszív adózás elvét úgyis kifejezésre juttatta, helyesebbnek látszott az az intézkedés, amely a régi állapotnak egyelőre változatlan fenntartására irányul. 54. A kiskőrösi egyház kántortanítója, Záboji Gyula azzal a kéréssel fordult egyháza közgyűléséhez, hogy az egyház a nagy költséggel beszerzett orgonáját keríttesse el, hogy ily módon az orgona a beszennyezés és megrongálástól megóvassék. A közgyűlés a kántortanítót kérelmével elutasította, az egyházmegyei közgyűlés pedig a megfellebbezett határozatot jóváhagyta, mert a kérdést szorosan az egyház belső ügyének tekintette. Az egyházmegye határozata ellen a kántortanító fellebbezéssel élt. A kerületi közgyűlés az egyházmegye határozatát helybenhagyja, mert a maga részéről is az egy-