Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1915. január

27 dr. Szeberényi Gusztáv püspök már 4000 lélekből álló egyházközséget talált, melynek virágzó állapota felett megelégedését nyilvánította. A templom körül létesített szép és tágas kertet 1891-ben vaskerítéssel látták el 12.000 K kéltséggel, Az időközben (1895.) elhalt jeles lelkész, Bujkovszky Gusztáv helyére a most is áldásosán és fáradhatlanul működő Doleschall Lajos főesperes választatott lelkésznek, ki az időközben államosított iskola vagvonától különválasztotta és telekkönyveztette az egyházközség vagyonát, minek az az eredménye, hogy így az egyház llöVa katasztr. hold tulajdonjogához jutott, melynek jövedelméből az egyházközség adókivetés nélkül tudja fedezni összes kiadásait. Közelebb 1913-ban önálló kántortanítói állást szervezett, mihez az állam 918 korona évi hozzájárulást örökre biztosított, a kántortanítói lakást felépítette, a templomot pedig új tetővel ellátva, külsőleg-belsőleg gyönyörűen renoválta 42,000 K költséggel. Az Úrnak ezen díszes hajlékát, a helyi lelkészfőesperes segédlete és a hivek óriási részvéte mellett 1913 október 27-én felszenteltem. A templom felszerelése kifogástalan. A számadási anya- és jegyzőkönyvek rendesen vezettetnek, szintúgy a levéltár is. Az egyházközség vagyona: Ingatlan: A templom és templomtér, 1157

2 katasztr. hold papi föld. Lelkészlak kerttel, kántorlak kerttel. Ezek mesgyékkel ellátva, szabályszerűen telekkönyvezve. Készpénzvagyon: Tőkepénz nincs, sem egyházi adója. Jövedelme mégis 1912-ben volt 12,130 K. Kiadása 5938 K. A pénztár Wertheim-szekrényben a lelkészlakon, kezelője a gondnok, ellenőre a lelkész. Adóssága a templom renoválásából származva 30,000 K, melynek törlesztését a hivek— egyesek nagyobb összegben — magukra vállalták. Az egyházközség felügyelője Menesdorfer Antal bankvezető, egyházát szerető, hitbuzgó férfiú, ki nagy ügyszeretettel támogatja a fáradhatlan, közszeretetben részesülő lelkészt, az egyház áldásos kormányzatában. A presbitérium 40 tagból áll. Az egy házias élet mintaszerű. Az istentisztelet úgy ünnepmint köznapon szépen látogatott, amellett házanként szokásos a háziájtatosság. A közerkölcsiség példás, mutatja azon tény, hogy a lefolyt évben a 4000 lélekből álló egyházközségben egy törvénytelen szülött volt. Kívánatosnak taíálom. hogy ha már a helyiviszonyokhoz képest a rendszeres katechizáczió be nem hozható, mégis esetleg a segédlelkész és kántortanító