Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1915. január

24 ott náluk, az ő táborukban oly óriási nagy a protestantizmus elleni elfogultság és gyűlölködés, hogy még keresve sem tudom megtalálni „azokat a pontokat", a melyeken egyesült erővel, egyetértéssel és kölcsönös támogatással küzdhetnénk a keresztyénség szent érdekében a vallási nihilizmusra törekvő világnézetek ellen. És bármennyire érezzük is, hogv itt veszedelem fenyegeti a mi egyházunkat is, a magyarországi r. kath. egyházfejedelme részéről hangoztatott csillogó lángszavak való értékét csak aszerint lehet elbírálnunk, a mint azokat követni fogják az őszinte barátságról, kölcsönös megbecsülésről tanúskodó tettek. Mert a míg meg nem szűnnek azok a hitelüket vesztett eretnek-teóriák, a vegyes házasságról való felfogások és sok egyéb a középkorra emlékeztető kirohanás ellenünk, addig minden ilyen egyetértő kölcsönös támogatásra való felhívást, a legnagyobb sajnálatunkra, komolynak nem tarthatunk, magunkra nézve örvendetesnek nem tekinthetjük! Ha nem ily külső indokok — materialisztikus, atheisztikus világnézet — ha nem a közös ellenség, hanem a benső indokok/ a pozitív vallások közös lényege. a krisztusi szeretet szólaltatja meg majd ekkép a r. katholiczizmust, mind erősebb és öregebb félt, akkor jelezhetjük majd igazán és lelkes örömmel ama fordulópontot, mely felekezetközi viszonyainkban beálland! Ily helyzetben a honi protestantizmusnak elsősorban mégis csak önmagában és hitelveiben kell megtalálnia azt az erőt, a melylvel a kor minden ellenséges indulatú áramlatával szemben küzdenie kell. Sajnos, hogy benne magában sincs meg a kellő összetartás, a testvéries egyetértés. A nagygeresdi egyezség nem bizonyult czélszerűnek, megszűnt. Nem hozta meg a reménylett áídást ott, a hol — sokszor túlbuzgó kezek helytelenül — érvényesíteni akarták. A ref. testvérek az őket, mi meg a minket ért sérelmeket emlegettük s folyton orvoslást kértünk. Hogy megszűnt, nincs miért bánkódni felette. Az orsovai egyház esete, melylyel foglalkozni fogunk, sok sajnálatos tanulságot szolgáltat számunkra. Reménylem és szívből kívánom, hogy más formában, megtaláljuk módját annak, hogy czéljainkban, törekvéseinkben egymást támogassuk. Bízva bízom, hogy a mult alapjain kifejtett testvéries érzület és viszony ezután sem fog lazulni és hogy a nagy és közös javak és érdekek megoltalmazása és kivívása mindenkor egységbe tömörít bennünket!