Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1915. január

22 7. buzgó elnöke, nagys. Haviár Dániel űr, nem kívánta tovább viselni e tisztet. A választó három egyházmegye ennek folytán egyhangúlag méltóságos Sölymossy Lajos báró urat választotta meg. Legyen üdvözölve részünkről ez alkalomból is. 7. Végre elismerés és tisztelet érzetével meg kell emlékeznem, illetőleg e helyen is búcsút vennem nagyi. Svehla Gusztáv breznóbányai lelkész, zólyomi egyházmegye volt főesperesétől, a ki f. évi július 1-én nyugalomba vonult. Mint főesperes 12 éven át példás rendben tartotta és igazgatta az egyházmegye ügyeit. Érdemeinek elismeréséül elnyerte a legfelsőbb kitüntetést is. Nyugalomba vonulása alkalmából kívánjuk neki a jó Istentől, hogy hátralevő napjait tegye megelégedetté, boldogokká kedvesei körében. Ugyancsak hasonlót kívánunk Polereczkv Pál volt kátvi lelkésznek, ki 43 évi J *J y működés után szintén nyugalomba vonult. Felekezetközi viszonyok. 6. E viszony teljes, igazságos szabályozását czélozta az 1848. XX. t.-cz. 2. §-a, a mikor kimondotta a felekezetek közötti teljes vallásegyenlőséget és viszonosságot. Sajnosan kell azonban éreznünk, hogy az itt kimondott elvnek gyakorlati érvényesítésétől még mindig távol állunk. A róm. kath. egyház a prot. egyházakkal szemben minden tekintetben óriási előnyöket élvez s könnyen kimutatható, hogy a kormányzati irányzat is minden tekintetben neki kedvez. Természetes, hogv e helyzetnek megszüntetését, a törvényes vallásegyenlőségnek minden, vonatkozásában való érvényesülését folyton követelni kötelességünk. Ez egyik oka, hogy békés viszonyról nem szólhatunk. A másik ok a róm. katholiczizmusnak velünk protestánsokkal szemben mindeddig tanúsított magatartásából folyik. Ez annyira köztudomású, hogy jellemzése alól most felmentettnek érzem magam. Úgy látszik azonban, mintha ebben valami kedvező változás állott volna be; avagy csak az érdek az, mely részéről más hangot szólaltat meg felénk. Megmutatja a jövő ! Senki sem tagadhatja ugyanis, hogy a jelenkor s talán még inkább a közel jövő komoly krízist hoz az egyházakra általában. Nem csoda, ha azok, a kik a bajt, mely a vallásellenes materialisztikus irányzatok mind erőteljesebb támadásából származhatik, valójában felismerik és azt mételyező hatásában megakasztani akarják, szükségét látják annak, hogy a ker. egyházak a közös ellenség ellen, a szent czél érdekében: megvédeni a vallást és az egyházat, egymásnak békejobbot nyújtsanak s együtt küzdjenek.