Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1915. január

18 7. Egyházkerületünk lelkészi karából az Úr magához hívta a földi "élet küzdelmes mezejéről az örök jutalom elvételére: Jancsuskó László titeli ifjú lelkészt 1913 év okt. hó 23-án 33 éves korában, 8 évi buzgó rendes lelkészi működése után. Kottula Ede pinczédi ifjú lelkészt 32 éves korában 1914 év febr. hó 3-án

v mint rendes lelkész 7 évig működött nagy buzgósággal az Úr szőllőjébe. Hurbán Vladimir ópázuai lelkészt 1914 febr. 11-én 64 éves korában, lelkipásztorkodásának 40-ik évében. Az ópázuai egyház sokáig fogja őrizni derék lelkészének áldott emlékét. Liffa János szemlaki lelkészt és az aradbékési egyházmegye főjegyzőjét 1914 ápril 1-én 33 évi rendes lelkészi működése után életének 62 évében. Nehéz és küzdelmes pályáját híven töltötte be. Szeberényi Vilmos szilbácsi lelkészt és bácsi egyházmegye 21 éven át volt egyházi főjegyzőjét 1914 máj. 9-én életének 65, hitbuzgó lelkészi működésének 37-ik évében. Klimo Vilmos pribóczi lelkészt és egyházkerületi törvényszéki bírót 1914 év máj. 26-án életének 65, buzgó lelkészi működésének 36-ik évében. Gálik Mátyás apatelki lelkészt 1914 jun. hó 20-án életének 53-ik, hűséges munkálkodásának 26-ik évében. Midőn elköltözött lelkésztársainktól e helyen is megemlékezem, kérem a ker. közgyűlést, hogy elvesztésük feletti sajnálatunknak adjon jegyzőkönyvében is kifejezést, kívánva nyugvó poraiknak örök békességet, lelkűknek pedig az örök élet soha nem hervadó koronáját. Gyászba borult családjaiknak pedig a jó Isten legyen támasza és vigasztalója. Fájó érzéssel kell megemlékeznem továbbá a kerület aszódi leánynevelő-intézet nagyérdemű igazgatónőjének, Oeschger Adélnak 1913 dec. hó 30-án váratlanul bekövetkezett gyászos elhúnytáról. Halála nagy veszteség intézetünkre, a melyet szigorral párosított nagv szeretettel és minden irányban elismerésreméltó buzgósággal igazgatott s tovább és tovább fejleszteni törekedett. A gyászszertartást felette itt Budapesten magam végeztem, nagyszámú tisztelőinek és több hazai evang. leánynevelő-intézet képviselőinek jelenlétében. Kifejezett óhaja szerint Aszódon temettetett el. Emlékezetét és elévülhetetlen érdemeit, melveket ez inté7 zetünk híven fog őrizni, örökítsük meg kegyelettel jegyzőkönyvünkben, kívánván áldást emlékére. Testvéri érzülettel osztoztunk abban a mély fájdalomban is, a mely különösen két esetben a testvér ref. egyházat érte: 1913 évi dec. hó 1-je nagy gyászt hozott a testvér fiszán-