Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1913. szeptember

6 1. ben tett indítványát a t. közgyűlés egyhangúlag el fogja fogadni. De emellett kétszeresen fontossá válik, hogy az egyetemes közgyűlés által elvben már elhatározott lelkészfizetéskiegészítési alap életbelépjen és áldását áraszsza az arra leginkább rászoruló, a megélhetés nehézségeivel küzdő lelkészeinkre. Hiszem és reménylem, hogy már az ezidei egyetemes közgyűlés ez irányban elhatározó lépést teend, habár tudatában vagyok annak, hogy igen nyomós elvi nehézséggel, vagy talán helyesebben mondva, bizonyos elvi aggályokkal kell megküzdenünk. De meg vagyok róla győződve, hogy az ez ügyben javaslattételre kiküldött bizottságnak sikerülni fog a felmerülő aggályokat eloszlatni és a kérdésnek oly előnyös megoldását javaslatba hozni, a milyen az adott viszonyok között egyáltalán lehetségessé válik. Sajnos, hogy az a sérelem, mely egyházunkat kétségtelenül érte, a mikor az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása czímén a folyó évi állami költségvetésben 400,000 koronával felemelt állami javadalmazásból a mi egyházunk egy fillért sem kapott, daczára a volt vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ama kijelentésének, hogy igyekezni fog a rajtunk esett sérelmet szanálni, mindezideig orvosolva nem lett. De nem tartom még ma sem kizártnak, hogy az egyházunknak igazság szerint járó 172,000 korona még az egyetemes közgyűlés megtartása előtt részünkre ki fog utalványoztátni, és pedig minden utasítás vagy megszorítás nélkül, mely esetben a lelkészfizetés-kiegészítési alapnak ügye is könnyebben és alaposabban lesz elintézhető. Minden más irányban régóta hangoztatott követeléseink még ott tartanak, a hol évek előtt voltak és nincsen semmi tudomásom arról, hogy a kormány részéről a függőben levő fontos kérdések megoldására bármiféle előkészítő lépések történtek volna. Habár a magam részéről is rendkívül fájlalom, hogy ezt a tényt konstatálnom kell és ezért teljesen indokoltnak tartom a püspök úr ő méltóságának évi jelentésében e részben tett határozati javaslatát, mégis eléggé elfogulatlan gondolkozású vagyok ahhoz, hogy belássam, miszerint a lefolyt évnek eseményei a kormánynak ezt a mulasztását és késedelmeskedését érthetővé és némileg menthetővé is teszik. Egyrészről a belpolitikai áldatlan viszonyok, másrészről a külpolitikai zavarok valóban nem voltak alkalmasak arra, hogy mindazok a nagy kérdések, a melyek az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásával összefüggnek, a melyek a dolog természete szerint az államra nagy anyagi terhet rónak és a melyeknek törvény útján való rendezését követeljük, kellő nyugodtsággal és körültekintéssel akár az egyik, akár a másik fél részéről letárgyalhatok és előkészíthetők lettek volna. JBu