Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1914. szeptember

24 7. Viszont a hivek egy része által panaszképen előadatván, hogy különösen a németajkú hivek behatóbb lelki gondozása a lelkész úr magas kora és a német nyelvben való fogyatékos jártassága miatt kívánni valót hagy hátra, mi oknál fogva részükről óhajtandó, hogy a lelkész úr, ki iránt különben a legnagyobb tisztelettel viseltetnek, mielőbb megérdemelt nyugalomba vonuljon. Magam részéről úgy látom a dolgot úgy az egyház németajkú hiveinek, valamint a tanúlóifjúság kifogásolt vallástanításának érdekében megoldhatónak, ha az egyház a lelkészszel együtt egy segédlelkészi állást szervez, melyhez a kongruális fizetés kiegészítése iránt készséggel eljárnék a nagym. minisztériumnál. Utasítottam az egyházközséget, hogy ez ügyben a nt. főesperes úr közbejöttével mielőbb indítsa meg a tárgyalást. A délutáni időben a város nevezetességeit, s különösen az egyház gyönyörűen és kegyeletesen kezelt temetőjét és annak kápolnáját megtekintve, Bielek Antal felügyelő urat szeretetreméltó családja körében látogattam meg, kinek buzgó és eredményes fáradozását még külön az egyházkerület nevében megköszöntem, kérve, hogy bölcs tapintatával és erejével egyháza további fejlődését hathatósan előmozdítani szíveskedjék. Tőle és a kedves lelkészi családtól elbúcsúzván, másnap, október 29-én főesperes és főjegyző testvéreim kíséretében Tiszaszenhniklósra utaztam. Ezen torontálmegyei községben köztudomás szerint két egyházunk van, melyek sajátságos viszonyok alatt egy egyházzá való alakulás stádiumába jutottak. Egyházunk tótnvelvű része hiveinek elődjei Weichsel, osztrák Szilézia egyik községéből származtak a mult század közepe táján, mint salétromfőzők keresvén itt kenyeröket. 1867-ben Bujkovszky Gusztáv missziói lelkész buzgólkodása és későbbi felügyelőjük Buják Emil fáradozása mellett, nemkülönben őfensége József főherczeg és a némethonú Gusztáv Adolf egylet segélyezésével kis egyházközséggé alakultak, 1895-ben iskolát építvén, 1905-ben a politikai községtől templomépítés czéljára 1000 K segélyt kaptak. 1906-ban nagy változáson ment a kis egyházközség keresztül, a midőn ugyanis az ottani róm. kath. "egyházból nagyobb számban hozzánk áttért, de németajkú családok érdekében nagyobb arányú missziói akczió vált szükséggé. Ezeknek lelki gondozását előbb Wágner G. Adolf, Jahn Jakab bácsmegyei, majd Soltész Gyula és Boluis Károly bánsági, későbben Famler G. Adolf és Wack Péter bácsmegyei lelkészek vállalták el szívességből, míg utóbb az egyházkerület, tekintettel a missiópont nagy fontosságára, ennek állandó gondozásával ifj. Korén Pál törökbecsei lelkészt bízta meg.