Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1914. szeptember

18 6. A mi évkönyvünkben is megörökítésre méltó szavak hangzottak el idevonatkozólag a m. évi kath. nagygyűlésen gróf Zichy János magyarországi volt vallás- és közoktatásügyi miniszter ajkairól: A kereszténységet —úgymond — az internacionális hitetlenek részéről veszedelem fenyegeti. A ker. világnézetnek közös ellensége a materialisztikus és atheisztikus világnézet. Ezt már kezdik belátni a protestáns felekezetek is. A katholikusok érdeke ebben a tekintetben közös az övékkel. Azért akcziónknak kettősnek kell lenni: „önmagunkat erősíteni egyrészt, másrészt pedig megkeresni azokat a pontokat, a melyeken át a mi törekvéseink találkoznak az övékkel. Nekünk kell megadni erre az inicziatívát, mert mi vagyunk az erősebbek és az öregebbek." Magyarország herczegprimása pedig az „Orsz. Széchényi Szövetség" f. évi április hó 24-én tartott Széchényi emlékünnepélyén óriási lelkesedést keltett ünnepi beszédjében a keresztény pozitív hit és a magyar haza ellenségeiről szólva, egyebek között ezeket mondotta: „Az ideális barátság, mely a kath. vallású Széchenyit és a protestáns Wesselényit egybefűzte, példányképül szolgálhat a közös magyar hazában egymás mellett lakó hívő keresztényeknek, miképen kell közös keresztény szellem és értékek megoltalmazására őszinte egyetértéssel együttműködniük és egvmást kölcsönösen mego.. o becsülniük." Ha e két nagyjelentőségű nyilatkozat nyomán, a melyek a legilletékesebb helyről hangzottak el felénk, adnám a róni. katholiczizmus és protestantizmus közötti viszony jelenlegi képét, úgy ez esztendőt egyházi szempontból valóban mint örök emlékezetességű évet kellene évkönyvünkben megjelölnöm. Egyelőre azonban csak fenntartással tehetem. Ezen szokatlan és tiszteletreméltó szavak teljes őszinteségre köteleznek bennünket protestánsokat és oly feleletre, melyet nem a lelkes felhevülés tüze mint pillanatnyi fényű szikrát szül, de a mely minden hátsó gondolat nélkül, hű és igaz kifejezője legyen azon meggyőződésünknek, a mely e nagy horderejű szavak legkomolyabb mérlegelése után, lelkünkben kialakult. És hogy — a midőn ezt az őszinteséget tartva különösen szem előtt — a lelkesedés magaslatáról le kell szállanom a való élet színvonalára, nem nézem a protestantizmus négy századon át tartott szenvedéseit, üldöztetését; nem szaggatom fel a hegedni kezdő sebeket; sőt még a közelmúlt, bennünket protestánsokat vérig sértő eseteit sem akarom emlegetni; hanem utalok arra, az el nem tagadható, mert nyíltan hirdetett és velünk szemben elfoglalt elvi álláspontra, a melynek végső czélja az a-katholikusok, az eretnekek kiirtása. Utalok arra az őeminencziája előtt jól ismert tényre, hogy