Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1913. szeptember

192 a szeretet tüze is, mely egy testté és lélekké forraszt össze bennünket. „Valaki az Űré, én hozzám jöjjön!", mondja Mózes Israel fiainak. Egyesüljünk, tömörüljünk! ez gyámintézetünk sibboletje. Hisz a mai kor a tömörülés korszaka; a heterogen elemek elválnak, míg az elvrokon és hasonértékű elemek összeforrnak. Bennünket is csak az összetartás tehet erősekké! Óh, bár hangomat változtathatnám, bár angyalok nyelvén beszélni tudnék! odafordulnék édes hazám összes evangéliumi testvéreimhez, szívem egész mélyéből kérve őket: tartsunk össze. Szövetkezzünk az Úrban! Buzduljunk fel hitsorsosaink iránti szeretetben, törhetíen hűségben és fáradhatlan áldozatkészségben, úgy az ige testté válik. Mielőtt egyházkerületi gyámintézetünk mult évi munkásságának felsorolására áttérnék, előbb mély gyászról kell megemlékeznem, mely egyetemes gyámintézetünkre oly váratlanul lesújtott. Mult évi november hó 15-én hunyt el a dunántúli egyházkerület érdemes gyámintézeti elnöke, Lőw Fiilöp, ki valósággal lelke volt a dunántúli gyámintézetnek. Ő a gyámintézetet és a némethoni Gusztáv Adolf-egvletet a legalaposabban ismerte. Legyen áldott az ő emlékezete a gyámintézet munkásainál, kiknek ő megmutatta, hogy hogyan kell a szegény gyülekezetek ügyét felkarolni meleg szóval és gondos kézzel. Évi jelentésemben nem mulaszthatom el gyámintézetünk egyik fontos alkotásáról említést tenni, ez a torzsai evang. árva- és szeretetház, vagyis konfirmandus-otthon, mely ez évben már hatodízben terjesztett be jelentését munkájának állapotáról. Isten segítségével ezen fontos belmissziói intézet ez évben is előbbre jutott útján, immáron 42 árva gyermek nyert ezen intézetben a mult évben elhelyezést, ez bizony szép szám s nem csoda, ha minden tál és tányér egy-kettőre kiürül; mi szívből örülünk ennek s csak azt kívánjuk, hogy az ápoltak épek és egészségesek maradjanak. Ebben az évben hét (7) növendék vált ki az intézet köréből a konfirmáczió után. A megüresedett helyeket azonnal betöltöttük más gyermekekkel. A megkonfirmáltak vagy szolgálatba léptek, vagy tanonczokul adattak s mondhatjuk, hogy mindenhol kiváló előszeretettel alkalmazzák gyermekeinket. S valahányszor valamelyiküket elviszi új gazdája, vagy mestere ez mindenkor nevezetes nap intézetünkben. Búcsúzóul szívébe vésünk a távozó gyermeknek komoly figyelmeztetéseket s jó tanácsokat. A mult évben nem egy jóbarát jött közelből és távolból körünkbe, köztük nagyt. Kaczian János budapesti főesperes úr, hogy testvéri szeretettel kezet szorítson velünk s buzdítson