Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1912. január, rendkívüli

17 És ha továbbá azt tapasztaljuk, hogy az állam az iskoláinknak nyújtott segély czímén mind jobban és jobban megnyirbálja autonom jogainkat és közvetlen befolyást és rendelkezési jogot biztosít magának nemcsak a tanerő kinevezése, hanem a fegyelmi jog gyakorlata tekintetében is, úgy ismét 'felvetődik az a kérdés: miért tartsunk fenn nagy anyagi áldozatokkal iskolákat, amelyek felett mi már szabadon nem 7 j rendelkezhetünk? Daczára ezen ellenvetéseknek az én véleményem és meggyőződésem az, hogy feltétlen kötelességünk erőink legszélsőbb megfeszítésével és a legnagyobb áldozatok árán is ügy nép- és közép-, mint főiskoláinkat fenntartani és, ha csak lehet, oda törekedni, hogy állami gvámolítás nélkül saját erőnkből tarthassuk fenn azokat. Lehet, hogy ez pium desiderium marad és soha nem fogunk abba a helyzetbe jutni, hogy az állami segélyről lemondhassunk, de teljesen kizártnak nem tartom akkor, ha a jövőben is találkoznak oly nagy jóltevői egyházunknak, mint a minő nálunk néhai Glósius Artner Karolina, Hunfalvi Pálné, Eörv Sándor, Simonvi Ágost stb., a reformátusoknál néhai Gelléri Szabó János és Lakv Adolf voltak, kik nagyszerű hagyományaikkal nevüket egyházaink történetében megörökítették. Szükségesnek tartom felekezeti iskoláink fenntartását, mert hiszen egyrészről ez a legjobb, sőt egyedüli eszköz, hogy gyermekeinkbe a hazafias igazi protestáns szellemet beolthassuk és belőlük egyházukhoz híven ragaszkodó tagokat, hazánknak hű polgárokat neveljünk, másrészről azért, mert éppen az utóbbi időben tapasztaljuk, hogy az állami iskolákban a tanerők kinevezésénél és ennek következményeként magukban a tanintézetekben is oly irányzat és szellem érvényesül, a mely a protestáns felekezetek szempontjából legalább is aggályos és amely ellen ezért a leghatározatabban állást kell foglalnunk. Ezért kötelességemnek fogom tartani, hogy egyházkerületünk iskolai ügyeit különösen éber figyelemmel kísérjem és folyton szemmel tartsam. A mennyiben azonban mostoha viszonyok és körülmények kényszerítő hatása alatt kénytelenek volnánk éppen kulturális jól fetfogott érdekekből, egyik vagy másik felekezeti iskolát egészen az államnak átengedni, úgy feltétlenül kell, hogy fenntartsuk magunknak a hitoktatásról való gondoskodást," különös súlyt helyezve arra, hogy az lehetőleg intenzivebben gyakoroltassák. Egyike a legfontosabb kérdéseknek a tanügy terén a felsőbb leányneveléskérdése, a mely még nagyon kezdetleges stádiumban van, a mennyiben a kőszegi felső leányiskolán és négy egyházkerületi leánynevelő intézeten kívül egyházunknak több fel-