Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1917. szeptember

.82 58—60. közgyűléshez felterjeszti, mert az alapítvány az egy­házi szükséglete fedezésére a tápiószelei egyház javára lett téve és mert az alapítványokról szóló szabály­rendelet 30. §-a értelmében a bármely okból meg­szűnt alapítvány vagyona az egyetemes egyházra száll, és így ebben az ügyben az'egyetemes egyház is érdekelve van. 59. Tárgyaltatott a nagylaki ev. iskola tanítóinak kér­vénye, amelyben kérik, hogy a kerületi közgyűlés szorítsa a nagylaki egyházat, hogy az. általa fenntartott iskola tanítóit háborús segélyben részesítse. A kerületi közgyűlés az előterjesztett kérelem­nek helyt nem adhat, mert az egyházközségeknek autonóm jogát képezi alkalmazottjai fizetésének meg­állapítása. Tekintettel azonban a folyton fokozódó drága­ságra, a kerületi közgyűlés felhívja az eg3 rházközsé­geket, hogy tisztviselőiket anyagi erejűkhez mérten lehetőség szerint támogassák. 60. A belmissziói bizottság bemutatja az alábbi jelentését. Méltóságos és főtisztelendő Kerületi Közgyűlés! Az egyházmegyékből beérkezett belmissziói jelentésekből örömmel állapíthatjuk meg, hogy sok egyházközségben szép lendületet vett a nemes építőhatásokat célzó mozgalom. Két­ségtelen bizonysága ez annak, hogy mindenütt szíves öröm­mel veszik a hívek, ha lelkészeik a szoros értelemben vett lelkészi teendőkön kívül is foglalkoznak az egyházépítés körébe vágó feladatokkal, de bizonysága annak is, hogy az egvház­építő munkát mindenütt meg lehet kezdeni, ha arra a lelkész­ben megvan a készség és a hozzáértés. Igaz, vannak olyan jelentések is, amelyekből szomorúan állapíthatjuk meg, hogy némely egyházközségekben a háborús állapotok virágzó bel­missziói munkákat is megsemmisítettek vagy legalább meg­bénítottak, hogy az ifjúsági egyesületek nem egy helyen el­néptelenedtek, sőt hogy néhol a valláserkölcsi élet és érzék sülyedését vagy legalább erős meglankadását is tapasztalják. De ezek a szomorú jelenségek nem egyszerű belenyugvásra, hanem még nagyobb buzgóságra kell hogy sarkalják az egy­házak vezetőit és elsősorban lelkipásztorait. Kerületünkben azonban széltében vannak már a belmisz­sziói munkálkodás terén olyan örvendetes jelenségek, amelyek a legszebb reményekre jogosítanak fel bennünket a jövőt

Next

/
Thumbnails
Contents