Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1912. szeptember

38 i 2 ugyancsak a felsoroltak alapján felekezelünk tanító' képzői áUamsegélyezésének kérdését törvényhozási úton való rendezésére kérje, azonban, , ' , 3 addig is, míg az államsegely torvenyhozasi uton rendeztetnék? a középiskoláknak államsegélvlyel való támogatásához hasonlóan, a tanügyi kormány tanítóképzőnk részére építési és beruházási czélokra megfelelőmérvű államsegélyt lehetőleg mielőbb engedélyezzen. Nem méltánvlást, nem kegyelmet és alamizsnát, hanem jogos kívánságok teljesítését kérjük és követeljük. Nagy anyagi áldozattal fenntartott tanítóképzőnkben, állami tanterv, utasítások, szabályzatok, rendeletek alapján s az állam közegeinek fokozott mérvű felügyelete és ellenőrzése mellett folyik tanítóképzésünk s az állami elemi iskolák tanítóinak tekintélyes százaléka is felekezetünk tanítóképzőiben nyerte neveltetését és képesítését, tehát joggal kérhetjük és követelhetjük az elsoroltakat. Emellett azonban nem szabad megfeledkeznünk azokról a kívánalmakról, melyeket egyházunk teljes joggal támaszt tanítóképzőjével szemben. Egyházkerületünk első sorban azért tartja fenn szarvasi tanítóképző-intézetét a megfelelő s elegendő számú állami intézet mellett, hogy abban az egyháznak buzgó, lelkes híveket, vezetőket; a lelkészi karnak érdemes munkatársakat, egvházi ügyeinkben is járatos, képzett és hivatásuk magaslatán álló tanítókat, az evangéliumi és hazafias szellemtől áthatott népnevelőket. templomainknak orgonistákat, énekvezéreket s egyházainknak — a szó legnemesebb értelmében — vezetőket neveljen. Az állami tanítóképzők mellett egyedül az említett szempont teszi indokolttá egyházkerületünk ezen egyetlen intézetének fenntartását és továbbfejlesztését. Egyházkerületi felügyelő úr őméltósága, elnöktársam 1912. évi január hó 17-én székfoglaló beszédében hasonlóan nyilatkozott és intézetünkben a vallástanári állás szervezését tarti a egyik legfontosabb és mielőbb megoldásra váró kérdésnek, kijelentvén, hogy ezért semmiféle áldozattól nem szabad visszariadnunk. Egyetemes vallástanítási tantervünk kívánalmainak csak a vallástanár tehet eleget úgy, a mint azt a tanterv megkívánja. S ha az állami tantervnek mindenben eleget tenni tartozunk, miért ne fordítsunk első sorban arra gondot, a miért ezt az intézetet fenntartjuk, fejlesztjük: első sorban egyházunk érdekeire? A vallástanárí állás mielőbbi szervezésének szükségességét a jelenlegi helyzet teszi főként indokolttá, mert a vallásta'nt,