Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1912. szeptember

8 4 4. Ezután beterjeszti Scholtz Gusztáv püspök a már elő' zőleg kinyomatott és a közgyűlés tagjainak szétküldött következő jelentését és ennek kapcsán az esperesi jelentések alapján összeállított statisztikai kimutatásokat: Főtisztelendő és Méltóságos Egyházkerületi Közgyűlés! Midőn Isten segedelmével ismét egy egyházi közigazgatási év határmesgyéjén megállva, rövid és hű képét akarom adni azon munkásságunknak, melyet mint arra elhívottak — kiki a maga helyén — az egyházi élet terén és annak minden intézményeiben a lefolyt esztendőben kifejtettünk s rámutatni azon nevezetesebb mozzanatokra, melyek egyházainkban a hitélet ébresztésére és erősbülésére, valamint iskoláinkban a tanügy fejlesztésére áldásosán vagy hátráltatókig befolytak; továbbá a komoly és őszinte bírálat alapján megállapítani a mindenütt elért eredmény értékét, nem túlbecsülve azt, de sötétebb színben sem tekintve azt a valónál; mindenekelőtt hálatelt szívvel emlékezem meg az egyház Urának, a mindenható Istennek reánks egyházunkra kiárasztott jóságáról, kegyelméről, a melylyel velünk volt mindeddig, nagy tanúbizonyságul, hogy Ő hű és igaz s hogy benne vetett erős hitünk s gyermeki bizodalmunk soha meg nem szégyenítenek minket! Az év zavartalan, csendes munkásságban folyt le. Sem az egyház körén belül, sem azon kívül, semmi sem történt, a mi bennünket közös feladataink és kötelességeink szabálvszerű teljesítésében, egyházépítő munkánkban megzavart, vagv akadályozott volna. Hogy mily eredményt sikerült elérnünk, azt jelentésem további folyamán igyekszem majd feltüntetni, egyelőre azonban két szempontot kívánok kiemelni, mint a mélyből nekünk, kik az Úr szőlőjére munkásokul, elöljáró kul hivattattunk el, a mi munkánkat tekintenünk szükséges. Miként az élet fejlődésében általában, úgv a hitélet terén is az eredményt hosszú és következetesen ügybuzgó, lelkes munka előzi meg. Az elvetett magnak hosszú időre van szüksége, míg megérik s áldásban érezteti erejét. Egv-egy eszme — még a legéletrevalóbb is — gyakran nemzedékekén át él lappangva tovább, míg végre ellenállhatatlan erővel kitör s hódít az emberi társadalomban s népek, nemzetek nagv tömegében. Ez a lélek fejlődésének menete. A lelkésznek mint igehirdetőnek, valamint mindazoknak, a kik az oktatás és nevelés munkájában fáradoznak, a kik a benső ember át- és kialakitasaval foglalkoznak, nem szabad soha lankadni azért, mert