Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1912. szeptember

1 sével, a mi államunk is — akarva, nem akarva — kénytelen ' ebben a versenyben a szomszéd államokkal lépést tartani. De ha képesek vagvunk ágyúk beszerzésére és dreadnougthok építésére évenként több száz milliót költeni és áldozni, ha látjuk, hogy úgv a kormányok, mint delegátusaink készséggel felajánlják a százmilliókat a katonai kormánynak azon a czímen, hogy a véderő fejlesztése ezt okvetlenül megkívánja; úgy méltán kérdezhetjük, miért zárkóznak el kormányaink ama nem csekélyebb fontosságú másik állami feladat felismerése elől és ennek nyomán miért nem tekintik szintén eloldázhatlan feladatnak, hogy az előbbi összegekkel szemben elenvésző csekély, mert csak néhány millióra rugó, de kultúrális feladataink teljesítésére feltétlenül szükséges összegeket protestáns egyházaink rendelkezésére bocsássák ? Már akkor, midőn a két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyekre nézve kiküldött bizottság a kormányhoz első memorandumát beterjesztette, ki lett mutatva, hogy körülbelül hétmillióra rúg az a szükséglet, a melyet kapnunk kell, hogy egyrészt kulturális feladatainknak megfelelhessünk és hogy másrészt a híveinkre nehezedő rendkívüli nagy egyházi adóterhen könnyíthessünk. Azóta a memorandumban említett szükségletek egyikének és másikának részbeni fedezésére már hárommilliót meghaladó összeget nyertünk ugyan, de ha ma újabban megejtenők a számítást, úgy kétségtelenül kitűnne, hogy a változott pénzügyi viszonyok, különösen a drágaság nagyfokú emelkedése folvtán, daczára az eddig már élvezett állami javadalomnak és ezen felül ma még mindig legalább is ugyanoly összegre rúg a fedezetlen szükséglet, mint akkor, midőn a memorandumot benyújtottuk. Ily körülmények között kell. hogy mind hangosabban követeljük az 1848 : XX. t.-czikknek teljes végrehajtását, annak évek óta sürgetett és oly sokszor legilletékesebb helyről is kilátásba helyezett megvalósítását, különösen pedig ennek ugyancsak folyton sürgetett, az egész protestáns közvéleménv megnyugtatására szolgáló törvénybe iktatását. Ne riadjunk vissza a nehézségektől és ha hangunk nem volt elég erős, hogy a mérvadó tényezők figyelmét és érdeklődését e fontos kérdésnek teljes és alapos megoldására felköltse, úgy kénytelenek leszünk hangunkat mindaddig és mind erősebben felemelni, a míg sikerhez nem jutottunk' x\z 1848 : XX. t.-cz. 3-ik szakaszának keretébe tartozik a lelkészi javadalomnak a mai viszonvok és drágaság okozta követelményeknek megfelelő rendezésé és a kongrua-törvénynek annak értelmében leendő módosítása. Ebben a kérdésben is. a mely egyike legégetőbb kérdéseinknek és a melynek ked-