Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1911. szeptember

3 téren minden az Önök ügybuzgalmától függ! Tartsunk gyámintézeti istentiszteleteket évente kettőt, hármat is, templomban, iskolákban; magvarázzuk meg népeinknek, ismertessük meg vele gyámintézetünk czélját, ragadjuk meg a kedvező csafádi vagy egyházi alkalmakat, ünnepeket gyámintézetünk ismertetésére s adománvok gyűjtésére. Ne hangoztassuk mindig azt, hogv az áldozatkészség kihalt s hogy népünk esak kérni tud, de adni nem. Ez téves felfogás! Hála az Úrnak, az áldozatkészség nem halt ki még, azt csak ébreszteni kell népünk szívében! Igaz, hogy nehéz feladat egyházainkban az adakozó szeretetet felkelteni, mert a rideg önzés békóba verte a szíveket s nehéz munkába kerül megtörni a hideg közönyt, de azért meg kell küzdenünk a nagy harczot, a szeretet harczát a szeretetlenséggel. Lelkiismeretünk parancsolja, ez a mi hivatásunk, erkölcsi kötelességünk! Gyámintézetünknek évről évre nagyobb összegekre van szüksége, mert czélja és hatásköre most már sokkal tágabb körben mozog; nemcsak szegény egyházközségeket, missziókat, szórványokat segélyez, hanem egyházi, iskolai és emberbaráti intézeteket, leányiskolákat, tanítóképző-, diakonisszaintézeteket, árvaházakat, otthonokat, bel- és külmissziói czélokat támogat. Nem mulaszthatom el e helyen is gyámintézetünk egyik fontos alkotásáról említést tenni, ez a torzsai evang. árvaés szeretetház, vagyis konfirmándus otthon, melv a mult őszszel gyámintézetünk 50 éves jubileuma alkalmával főt. püspök úr őmlts. által lett felszentelve és rendeltetésének által adva. Sajnos, sokan most is még abban a balvéleményben vannak, hogy ezen intézet tisztán helyi érdekeket szolgál. Ez bizony nagyon felületes felfogás!! Az illetők, kik ezt a ferde nézetet vallják, a protestáns külföld hasonló czélú intézeteit nem tanulmányozták s talán nem is tudják, hogy mi ezen Otthont a mult évben már árvaházzal kapcsoltuk egybe, melyben egyházkerületünk majdnem minden esperességéből evang. árvagyermekek vannak elhelyezve, úgy hogy ez' méltán kerületi árvaháznak is nevezhető. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Ha ezen Otthon, mint eddig, úgy a jövőben, is ilymérvű támogatásban fog részesülni, az esetben biztosítom, hogy rövid időn belül nagvon fontos belmissziói tényezővé fejlődik ki. S hogv mily nagy szüksége van evang. egyházunknak ilvnemű "intézetekre, azt a következő adatokkal bizonyítom: Midőn Otthonunk az országos „Patronage-Egvesületbe" lepett, egyúttal érintkezésbe jutott az állami gyermekmen-