Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1911. szeptember

124 72. tárai némely szaktárgyból még egyáltalán nincsenek, a meglévők nagyon kezdetlegesek, hiányosak. Az intézet berendezése tekintetében is sok a kivánni való. Rajztermünk, a kézügyesség tanítására szükséges helyiségek, továbbá a szakfelügyelők és illetékes tényezők által is több ízben sürgetett és a tantervben is megkívánt rajz- és kézügyességi felszerelésünk, ill. berendezésünk egyáltalában nincsen. Oly hiányok ezek, a melyeknek pótlása égetően szükséges, legalább oly mérvben, hogy e tekintetben is fennakadás ne legyen. Nélkülözzük a fizikai előadótermet, gazdasági kertet s az ehhez szükséges felszerelést. Az intézetet a lefolyt tanévben Tolnai Vilmos dr., Erzsébetnőiskolái tanár, a Tud. Akadémia tagja, miniszteri biztosi minőségben két ízben, Schneller István dr., a kolozsvári tud. egyetem tanára szakfelügyelői minőségben és Békés megye kir. tanfelügyelője látogatták meg. A hivatalos látogatók nemcsak a legszebb elismeréssel nyilatkoztak a tapasztalt haladásról és a tanári kar lelkes és fáradhatatlan munkájáról, hanem kiemelték különösen azt a körülményt, hogy ily fogyatékos berendezés és felszerelés mellett sikerült ily szép eredményt elérni, melynek jelentőségét — Schneller István dr. szakfelügyelő mondását idézve — emeli még az a körülmény, „hogy ez az intézet ily rövid idő alatt emelkedett ily szép nivóra". A kir. tanfelügyelő látogatása befejezésekor szavait így végzi: „Fokozatos haladás évről évre eddig is volt, de hogy egy intézet ily rövid idő alatt, ily nagy lépéssel menjen előre, mint azt ennél az intézetnél, mely már is modern színvonalra emelkedett, őszinte örömmel láttam, eddig még nem tapasztaltam". Működésünk ezen elismerése felemelőleg hatott ránk s megerősített azon tudatban, hogy az a czél melynek szolgálatába szegődtünk, azok a módok és eszközök, melyek segítségével e czélt elérni óhajtjuk, az a munka, melyet e czél elérése érdekében kifejtünk és az az ambiczió és ügyszeretet, melylyel e munkát végezzük: helyes, czéltudatos és eredményre vezető. Hogy jelentésem e végre is teljes legyen, kötelességszerűleg megemlíteni tartozom, hogy a tanári kar, különösen az adott helyzetben végzett nehéz és fáradságos munkájának elismerése mellett, a miniszteri biztosok és szakfelügyelők a szertárak gyorsabb menetű fejlesztését és a rajz- és kézügyességi, valamint a fizikai előadóterem felszerelésének és berendezésének sürgős megvalósítását hangsúlyozták. E nélkül oktatásunk nem lehet teljes, a tanterv ezen kívánalmainak nem tehetünk eleget, pedig egyedüli czélunk, hogy ne csak kötelességeinknek feleljünk meg, hanem hogy ezt az intézetet,