Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember, gyámintézeti

178 küzdelmeitől, könyeit ontja fájdalmas keservvel, szívét a bú, a bánat tépte meg, ruháját foszlányokká szaggatták az emésztő gond, a megpróbáltatások tövisei és kél az ima remegő ajkán: „Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?" 1 Körülte kérő, esengő alakok: nincs templomunk, a hol dicsérhetnénk az Urat; nincs iskolánk, a hol az ő félelmében nevelhetnénk gyermekeinket; nincs pásztorunk, széjjel hullunk, mint oldott kéve; elragadoznak bennünket a farkasok; gyengít, sorvaszt, megemészt minket az inség! Óh, lángolj fel krisztusi szeretet, vedd fel karjaidra a szűkölködőket! Óh, halld meg a szükségben levők segélykiáltását szamaritánusi könyörület s kötözd be, gyógyítsd meg a szenvedők sebeit! Az egyház, közös édesanyánk, annak fájdalma legyen a mi fájdalmunk, könye a mi könyünk. Ne feledjük el, hogy egv testnek tagjai vagyunk; a mi hát fáj egy tagnak, érezzék azt az összes tagok. „A jótéteményben . . . meg ne resteljünk . . ."

2 „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése".

3 Ne sajnálja áldozatát szegényebb testvérei felsegítéseért senki, tudván, jobb adni, mint kérni; tudván, hogy a jótett áldást jelent arra is, a ki adja, arra is, a ki kapja s az Úr megáldja a jótékony szívű embert akkor is, mikor nem látja, akkor is, mikor nem, várja. „Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez" A Jótettekben dicsőüljön meg a mi hitünk, a tevőleges szeretet által legyen az gyümölcsöző: így teljesedik be rajtunk is az írás szava: „Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig".

5 A ki jótékonyságot gyakorol itt, alant a földön, bőséges jutalma lesz annak egykor odafönn a mennyben! * * * Buzduljatok fel hát, testvéreim, szegény egyházunk gyülekezeteit támogató gyámintézetünk iránt! Az az Úr szolgálatában áll, álljatok abban ti is! Ne mondd, hogy te nem vagy képes másokon segíteni, hiszen magad is segítségre szorulsz. Az Isten neked is adott kegyelmi ajándékokat, élned kell azokkal; jót te is tehetsz, szamaritánusi munkát te is végezhetsz, csak akarnod kell. Nincsen olyan szegény, a kinél még szegényebb nem volna a földön. A legkisebb porszem is alkotórésze a nagy mindenségnek. Nincsen olyan virág, a melynek nem volna himpora; nincsen olyan csillag, a melynek nem volna fénye; nincsen olyan sugara a napnak, a melynek nem volna melege, áldása. 1 Máté 27. 4G. — 2 Gal. 6. 9. — 3 Példb. 3. 27. — 4 Példb. 19. 17. — 5 112. zsolt. 9.