Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember

144 104. tőkéje 269,164 K 19 f-re apadt. A túlkiadás abban leli indokát, hogy a mult évi közgyűlés az akkori segélvzendők létszámát véve alapul, a segélyösszeget egyenként 200 K-ban állapította meg; időközben azonban részint több tag nyugdíjba lépése folytán, részint az elhalt tagok után maradt özvegyek segélyigényének bekövetkezésével a segélyzendők száma előre nem látható mérvben növekedvén, az alapszabályszerűen segélyekre fordítható évi jövedelem a szükséglet fedezésére elégtelennek bizonyult s így a hiányt csak a tőkéből lehetett pótolni. A közgyűlés a zárszámadási eredményt jóváhagyó tudomásul veszi, egyszersmind Bendl Henrik pénztárosnak és Liedemann Rezső ellenőrnek az intézet vagyonának lelkiismeretes és gondos kezeléseért elismerő köszönetet szavaz s részökre az 1909. évre a fel mentvényt megadja. Minthogy pedig az alapszabályok 14. §-a értelmében a tőke nem csonkítható, a közgyűlés hozzájárul a számvizsgáló bizottság azon javaslatához, hogy a kerülethez fordul azon kérelmével, hogy a mennyi-, ben a kerület pénzügyi helyzete azt megengedné, a túlkiadásként előállott 1471 K 12 f-nyi összeget bocsássa a segélyző intézet rendelkezésére. A mennyiben az egyházkerület nem teljesítené a segélyzőintézet ezen kérelmét, a tőkéből felhasznált összeg visszapótlására a közgyűlés azt határozza, hogy az évi jövedelemből 148 koronás évi részletekben egvenlíttessék ki. 3. A számvizsgáló bizottság jelentése szerint a segélyzóintézet 1910. évre várható jövedelme czímén 20,000 K irányozható elő, melyből az alapszabályok rendelkezése értelmében 2000 K tőkésítendő lenne s így a segélyekre csak 18,000 K volna fordítható, melyből — számbavéve a segélyre jogosult tagok számát — egy-egy segélyzettre csak 170 K esne. Tekintve azt, hogy a segélyjutalék ily nagymérvű csökkentése érzékenyen érintené különösen azon özvegyeket, kik az egyetemes nyugdíjintézet ellátmányában nem részesülnek, továbbá tekintve azt, hogy az egyetemes nyugdíjintézet életbelépése óta a kerületi segélyző-intézet tőkéjének további gyarapítása kevésbbé szükséges, mint inkább annak szemelőtt tartása, hogy a jelenben támogatásra szoruló özvegyek minél nagyobb segélvben részesülhessenek; a közgyűlés beható eszmecsere után az alapszabályokat akként módosítja, mely szerint a 14. szakasznak a