Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember

67 Jelentés a kerületi elemi iskoláztatás 1909/10. évi állapotáról és az idegen iskolákban teljesített vallásoktatásról. Nagyságos és Nagytiszteletű Egyházkerületi Iskolai Bizottság! Ide s tova négy százada lesz annak, hogy nagy Lutherunk az általános tankötelezettség és ennek folyamányaképen az ingyenes népoktatás eszméjét fölvetette s annak megvalósítása érdekében úgy szóval, mint írásban a leglelkesebben küzdött. Hogy e magasztos eszme hazánkban testet nem ölthetett, kizárólag szegénységünkön mult. Egyházunk vezető férfiait már az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. meghozatala előtt is nem egyszer foglalkoztatta az a kérdés, mint kellene az iskola kapuját minden viszontszolgálat nélkül a legszegényebb tanköteles előtt is megnyitni, de az említett törvényczikk 1. §-ának konzekvencziáját saját erejéből mai napig sem tudta levonni. Ismert dolog ugyanis, hogy a tandíj sok helyütt a tanító főjövedelmi forrását képezte, melynek megváltására csak a legvagyonosabb iskolafenntartó egyházközségek gondolhattak s azok is csak oly módon, hogy a tandíjat saját pénztárukba utalták, tanítóikat pedig előleges havi részletekben készpénzzel fizették. A tandíjszedés lényege megmaradt tehát, csak külalakja változott. A legújabb 1908. évi XL VI. t.-cz. ez állapoton gyökeresen változtat, a midőn az 1. §-ban kimondja, hogy „... a hitfelekezeti népiskoláknak úgy mindennapi, mint ismétlő tanfolyamában a tanítás teljesen ingyenes, miért is ezen népiskolákban sem tandíj, sem az 1891. évi XLIII. t.-cz. 10. §-ában megállapított 30 filléres járulék nem szedhető". Az így támadt bevételi csökkenésért a törvény 3. §-a alapján az állam kárpótlást ad mindazon iskoláknak, a melyek „az 1907. évi XXVII. t.-cz.-ben a tanítói fizetés és korpótlék kiegészítése czéljából kért államsegély engedélyezésére nézve megállapított feltételeknek eleget tesznek" s a kárpótlásért f. h. 30-ig folyamodnak. A vall. és közokt. magy. kir. min. fölhívására e kérvényeket azon iskolák, melyeknél a tandíj a tanító díjlevelében szerepel, már beterjesztették; ellenben azoknak az iskoláknak kérvényezése, a hol a tandíj az iskolafenntartó egyházközség költségvetésében mint szükséglet foglaltatik, folyamatban van. E pontnál még egy igen fontos mozzanatról kell megemlékeznünk. Az újabb iskolaügyi törvények végrehajtása tárgyában kibocsátott s minket nagyon közelről érintő „Utasítások "-at a magyar királyi közoktatásügyi kormány következetesen a nélkül adta ki, hogy egyházi főhatóságainkat meg5*