Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember

25 gatójává s a kit van szerencsém a mélyen tisztelt kerületi közgyűlésnek ezennel bemutatni, nagy ambiczióval, megfelelő tudással, szakértelemmel, szóval teljes rátermettséggel kezdte meg ama maga elé tűzött nagy feladatnak megvalósítását, hogy a szarvasi tanítóképzőintézetünket nemcsak tanulmányi előmenetel tekintetében a legmagasabb niveaura emelje, de főképen, hogy ezen intézetünk igazán egvházias, jó felekezeti tanítókat és kantorokat szolgáltasson egyházainknak. Ez utóbbi czél elérése érdekében bevezette a naponkénti istentiszteleteket énekkel és imádsággal egybekapcsolva, a mely istentiszteleteken nagyobbrészt résztvesz az egész tanári kar is s ezzel ezen istentiszteleteknek súlyát és komolyságát iparkodott biztosítani, másrészről pedig arra törekszik, hogy az intézet olyan tanerőkből álljon, akiknek ambicziója és képessége egészen a tanítóképző érdekében való legyen. Ez idő szerint mind a két törekvésének útjában állottak a fennálló körülmények. A gyakorlati irányú nevelésnek és oktatásnak egyik akadálya, hogy a tanári testület legtöbb tagja még mindig csak ideiglenesen alkalmazott s nem is az intézet szakjellegének megfelelő tanerőkből áll. Pedig fontos kívánalom az, hogy az intézet szakjellegének leginkább megfelelő képesítéssel bíró és rendes tanerők alkalmaztassanak, a kik az intézet kötelékében szivesen megmaradnak s ezáltal eleje vétessék a tanári testületben évről-évre ismétlődő tanárváltozásnak. A vallásos irányú megfelelő nevelésnek akadálya pedig az, hogy ezen intézetünknek nincsen rendes vallástanára. A vallástanítás ez idő szerint ugyan felavatott lelkészre van bízva, a ki alapvizsgázott tanárjelölt is, ámde a vallástanítás az 1905. évi egyet, közgyűlés vallástanítási tantervének teljes figyelmen kívül hagyásával, a régi tanterv meg nem felelő, szűk körében mozgott. A vallás tanításával megbízott tanár ugyanis a vallástanítás rovására az államsegély esetleges megvonásának elkerülése végett a vallástanításon kívül heti 13 órában más elméleti tárgyat is volt kénytelen tanítani s ezzel kevesebb időt kellett és lehetett szentelnie a vallás tanítására és a tanítóképzősök vallásos nevelésére. Egyházunknak pedig egyik legfontosabb érdeke — mint már hangsúlyoztam is, — hogy oly tanítókat nyerjen, a kik szivük mélyén vannak áthatva a protestáns szellemtől, a kik egvházias érzésűek és gondolkozásűak, a kik a lelkészek egyházépítő lelkes munkáját nemcsak megértik, hanem átérzik és szívvel-lélekkel készek támogatni lelkésztestvéreinket nemes munkájukban s azoknak a szó legnemesebb értelmében méltó segítőtársaikká válnak. A mi az idei tanulmányi előmenetelt illeti, az -általam a tanképesítő vizsgálatokra egyházi elnökül kiküldött nt. Zva-