Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember

17 juk, hogy az állam ez idő szerint a teljes szükségletet fedezni 4. nem tudja, de a mikor a ref. testvéreknek ily czímen 100,000 koronánál is többet folyósított az állam évi átlagösszegként, mi követeljük, hogy nekünk a reformátusok lélekszámának megfelelő arányban, tehát legalább is félannyit adjon az állam, mint a református testvéreknek. 5. Előterjesztést kell tennem folytatólag egyházi törvénykezésünkre vonatkozólag is. Egyházi törvénykezési eljárásunk lassúsága ugyanis többszöri felszólalásom daczára sem javult, végtelen kárára főként az egyes érdekelt egyházközségeknek. Nem is igen várok addig eredményt e tekintetben, a míg ki nem mondjuk, hogy minden fegyelmi ügy — főleg ha az felfüggesztéssel kapcsolatos — az elsőfokú törvényszék által 3 hónap alatt, a kerületi törvényszék által pedig 6 hét alatt okvetetlenül letárgyalandó, úgy hogy ezen terminusok alól való eltérés csak a legritkább és kivételes helyzetekben legyen megengedhető s akkor is a halasztás indokolt esetben csakis egy hónapra legyen az illető törvényszék által igénybe vehető. Igazán kénytelen vagyok kijelenteni, hogy lelkiismeretlen dolognak tartom, ha — a mint tapasztaltam — kényelmi, vagy pedig csekély jelentőségű magánkörülmények miatt szenved egy-egy törvénykezési ügyünk halasztást, úgy annyira, hogy a legtöbb fegyelmi ügyünknek letárgyalására, illetőleg végérvényes ítélethozatalára legtöbbször egy és fél, de néha két év, sőt ennél is hosszabb idő múlva kerül a sor. Ajánlom a kérdést a mélyen tisztelt kerületi közgyűlésünk figyelmébe, de egyúttal az egyházmegyei törvényszékek elnökségeinek és bíráinak kötelességérzetébe is! 6. Ezek körülbelül azok a kérdések, melyeket idei püspöki jelentésem bevezető részében felemlíteni akartam; most még, mielőtt áttérnék a részletes jelentéstételre, nem hagyhatom szó nélkül a római katholikus egyház fejének, a pápának amaz újabb intézkedését, mely szerint az ú. n. Borromeus-féle encvklikájának közreadásával a reformáczió buzgó úttörőit megbélyegezte s ezen encvklikájának elrendelt kihirdetése által a protestáns egyház nagyjainak lebecsülésével, míg egyrészről a protestáns egyháznak ezen nagyjai iránt érzett kegyeletét mélyen megsértette, másrészt a keresztény felekezetek közötti gyűlölködés konkolyát igyekezett elhinteni. Meglett reá a méltó válasz. A protestánsok tömeges, ünnepélyes tiltakozása, az egyes országok kormányainak a felekezeti békesség megbontását czélzó eme pápai encyklika kihirdetése elleni állásfoglalása megakadályozta az encyklika általános kihirdetését s ezzel megsértett önérzetünk elégtételt nyert. Ám mert a római kúria részéről ismételten és rövid időközben ért bennünket ilyen megbántás, azt hiszem, hogy 2