Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember

12 4. adata, hogy ezen akadémiáink egyházainknak jó papokat neveljenek. Hiába mondja azért nekem bárkicsoda is, hogy a theologia mint tudomány czélját semmi másban, csak önmagában, tárgyának ismeretében találván, akadémiáink — mint szigorúan tudományos főiskolák veszítenének igazi tudományos jellegükből, ha azokon arra fektettetnék a fősúly, hogy ezen akadémiáink polgárai elsajátítsák azon ismereteket és' ügyességeket, a melyek a lelkészi pályára való jutáshoz elengedhetetlenül szükségesek. Hát nem mondom én és nem is kívánom, hogy leszállíttassék theologiai akadémiáink tudományos niveauja és jellege, hanem azt határozottan hangsúlyozom, hogy egyetemes egvházunk és a kerületek nem azért tartják fenn theol. akadémiáinkat, hogy azokon a theol. tudományok mint önczél míveltessenek, hanem azért, hogy azokon egyházainknak a szó nemes értelmében vett igazi lelkipásztorok neveltessenek. Micsoda is a papnak legnemesebb feladata az ő gyülekezetében? . . . Milyen papot is vár a maga körébe az egyház? . . . Hát úgy-e olyat, a ki a Krisztusban megdicsőült szeretet szellemétől áthatva mindeneket megtartani akar istenországának, a ki a bűnösben is Isten képmását látja, a ki mint az orvos a beteg embert, úgy ő a bűnöst mindenkor megmenteni törekszik az életnek, arra törekszik, hogy kiemelje őt a bűnösség boldogtalan állapotából s felemelje őt a vallásos erkölcsi élet boldogító magaslataira. Ehhez azonban papi jellem kell s az erre való nevelés kell, hogy theol. akadémiáink elsőrendű feladatát képezze. Az eltévelyedetteket felrázni a bűnösség álmából, a jó úton levőket pedig ezen az úton megtartani csakis az a lelkész képes, a ki jól ismervén az isteni kijelentés örök tartalmát, a bibliát, az abban foglalt isteni igazságokat mindenkor kész és képes meggyőző erővel hirdetni alkalmas és alkalmatlan időben! Ez pedig csak azoknak a lelkészeknek sikerül, a kik a megfelelő papi jellem mellett ügyes szónokokká képezték ki magokat. A theol. akadémia egy másik igen fontos feladatát kell tehát hogy képezze, hogy a szentírásban kellőképen jártas jó szónokokat neveljen az egyháznak! Végül a tudományos képzettség mellett a theol. akadémiákról kikerülő jövendő papoktól méltán elvárhatjuk, hogy az egyházi szertartásokban teljes jártassággal bírjanak s tájékozva legyenek az egyházi közigazgatás terén felmerülő kérdésekben legalább annyira, hogy a legelemibb dolgokban zavarba ne jöhessenek. Ezekkel a követelményekkel szemben az eddig általam tartott papi vizsgálatok alapján tapasztalatom az, hogy végzett