Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

5 Más faj állott a kihányt helyére, Gyönge fővel, romlott, szívtelen! Ezt a szigorú ítéletet némileg csak azon óvatosság enyhítheti, melynél fogva nem akartuk magunkra venni az a gyanút, mintha csupa felekezeti érzékenységből mi indítottuk volna meg a hazai kulturháborút. Ma már az utolsó három évi tapasztalás bizonyítja, hogy a vallási és társadalmi béke magasztos érdekében türelemmel nézték a fejleményeket, egészen azon határig, a melyen túl már egyházi érdekeinknek elárulása és hivatalbeli eskünk megszegése kezdődik. Összetett kezekkel néztük és hallgattuk római kath. testvéreink szervezkedését a katholiczizmus restaurálása czéljából. Hallgattuk vezéreiknek szónoklatait, melyek szerint vissza kell állítani Pázmány Péter korszakát: politikát kell bevinni az egyházba és egyházat a politikába, a néptömegeket fel kell hívni ily irányú tevékenységre, hogy vége legyen a szavaló katholiczizmusnak, mert most már a tettek katholiczizmusa kezdődik! És a tettek csakugyan bekövetkeztek. Napfényre kerütl a papi mozgalomnak titkos rúgója és valódi mozgatója, t. i. a vallásfelekezeti békének esküdt ellensége, a római pápa, a ki az ő Syllabusával, a pápai bulláknak és encyklikáknak nagy sokaságával utasításokat ad ki követőinek; a ki az egész müveit világ előtt azzal kérkedik, hogy ő a hires tridenti zsinat alapján, V. Sixtus pápa nyomdokain haladva, fogja lábra állítani és restaurálni a mai katholiczizmust! Tehát vissza akarja idézni a XVI-ik századbeli gyűlölködést minden átkaival együtt! Már ez a jelszó tökéletesen megfejti a magyar klerikális mozgalomnak okát és czélját. Tudjuk, hogy a tridenti zsinat határozatai tették lehetetlenné az egész kereszténység reformálását azon kijelentéssel, hogy keresztény egyház kizárólag csak egy lehet, t. i. a római katholikus; és hogy ez csalhatatlan. Minden más