Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

37 közoktatásügyi m. kir. miniszter úr 134,981/907. számú leiratával megengedte, 4. miszerint október 31-ike — mint a reformáezio emlékünnepe — az összes állami és községi iskolák evangélikus tanárai és tanulói által megünnepeltessék. Tisztelettel jelentem, hogy a szarvasi főgimnázium nagyérdemű és országszerte ismert nagynevű igazgatója Benka Gyula, hosszú és áldásos működése után f. évi február hó 1-ével végleg nyugalomba vonult s helyét a közbizalom Mocskónyi József jelenlegi igazgatóval töltötte be. A midőn e helyen is üdvözlöm az intézet új igazgatóját, mint a kinek múltja alapján jövendő működése elé bizalommal és nyugodtan tekinthetünk, egyben e helyen is kifejezetten kivánom, hogy egyházkerületünk nagynevű nesztorát, a szarvasi főgimnázium és tanítóképző intézettel összeforrt nevű, volt igazgatóját, nsgos Benka Gyula kir. tanácsos urat kisérje nyugalomba vonulása alkalmából ne csak ezer és ezer volt tanítványának hálája és tisztelete, de a bányai ág. hitv. evang. egyházkerület teljes elismerése is buzgó működéseért s aranyozza be Istennek áldása mellett élete alkonyát a hűséges sáfárkodás feletti megelégedés boldog öntudata! Tisztelettel indítványozom, hogy érdemei jegyzőkönyvileg is megörökíttessenek. Csendes egyházi életünk szintén elementáris megrázkódtatást szenvedett Isten mindenható akarából ezen év márczius 4-én, midőn egyházunk hervadhat!

an érdemekben gazdag volt kerületi felügyelőnk nagyméltóságú Fabiny Teofil úr, v. b. t. t., volt m. kir. igazságügyi miniszter ravatalához gyűjtötte lélekben nagy egyházkerületünk ezernyi ezer hivét őszinte gyászban, kik lesújtva vallották a nagy halott koporsójánál a prófétával: <(.oda a mi örömünk, a mi örömünk siralommá változott, mert leesett a mi fejünknek koronája». A régi iskolának ezen nagy fia, ki nagy tudománya, országos hírneve s tekintélye mellett, valamint fokozatosan emelkedő magas állásaiban minden körülmények között megőrizte és tanúsította az egyháza és vallása iránti hű szeretetet, mi jellemének — más vallású kortársainak birálata szerint is — megadta azt a feltétlen tiszteletet követelő vonást, mely őt a polgárt is, a birót is, a képviselőt is, a minisztert is, olyanná tevé, a milyen egyik életrajzírója szerint tényleg volt: t. i. «« széles körű képzettséggel, alapos tudással, páratlan munkaerővel bíró nyilt, egyenes és becsületes karakter», patriarkális magas kort ért el Isten jóvoltából. Minden tisztségétől visszavonultan, szerettei körében, egyházunk ügyei iránt jóformán utolsó perczéig melegen érdeklődött. Szülővárosa, a régi Pestnek egyházközségei, melyeknek előbb helyi, majd esperességi felügyelője volt, végül bányai egyházkerületünk, melynek 18 éven át volt bölcs és jóságos vezére, soha ne felejtsék e nagy férfiúnak nevét és emlékét. Egyházkerületünk évkönyvei őrizzék kegyelettel az ő emlékét, mint oly férfiúét, ki erélyesen védve, á atyailag szeretve kormányozta majd két évtizeden át e kerületet, szelid szeretetével nem egy vérző sebet gyógyítva, kedves, rokonszenves megjelenésével nem egyszer «háborgó hullámokat» lecsillapítva, egyházunk hajóját mindig a béke révpartjára kormányozta. Emlékezetét őrizzük mi, kik kortársai valánk, kegyelettel, s őrizze meg