Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

30 4. hogy a kötelességek lelkiismeretes teljesítésében megöregedett lelkészeinek olyan díjazást biztosítson, mint a mennyit ma ugyanolyan qualificatióval bíró tanár kap mindjárt pályája kezdetén. Pedig ma, a mikor az állam a fokozódó drágaság következtében minden • rendú és rangú hivatalnokainak emeli a fizetését, ma. amikor a bíróság még egy ideiglenes joggyakornok fizetéseid is 1600 K-t követel, nekünk olyan államsegély megszavazását kell követelnünk a magyar országgyűléstől, amely államsegélyből lelkészeink fizetése legalább is akként legyen rendezhető, hogy az megfeleljen középiskolai tanáraink jelenlegi fizetésének. Hiszen ma csekély utánszámítással mindenki meggyőződhetik róla, még a sokkal kisebb tanulmánnyal és költséggel járó tanítói pályán is több jövedelemhez jut rendes fizetése útján az ember, mint a papi pályán, ahol a papság 2/3~

acl része a minimális 1600 K-t élvezi még 65 éves korában is, amikor a tanító már régen nyugdíjban van. Igaz, hogy a lelkészi fizetésrendezés másik nagy kérdése a lelkészi nyugdíjintézet rendezésének ügye, amely oly sok nyughatatlanságra és aggodalomra szolgáltatott okot a közel múltban és a jelenben is még, a megoldás stádiumában van s édes megnyugvással tölt el az a tudat, hogy lelkészeink akár elszerencsétlenedés, akár pedig a megérdemelt nyugalomba vonulás esetén minimálisan is 2400 K nyugdíjra számíthatnak, de tekintetbe véve ama törekvést, és szándékot, mely szerint lelkészeink fizetését legalább is a tanárok fizetésével kívánjuk egyenlővé tenni; a 2400 K minimális nyugdíj mellett indokoltnak tartom az egyetemes nyugdíj intézeti bízottságnak amaz álláspontját, mely szerint egy bizonyos maximális nyugdíjösszeg mellett a kisebb, vagy mondjuk a minimális 2400 koronányi nyugdíjra igényt formáló lelkészek és egyházak külön nagyobb megterheltetése nélkül igyekezik a nagyobb jövedelmű lelkészeknek magasabb járulékok mellett nagyobb nyugdíjat biztosítani,- ez által ezeknek is lehetővé tenni, hogy amikor az ő idejük is betelik, ők is mehessenek a megérdemelt nyugalomba anélkül, hogy megszokott jövedelmük érzékenyen devalválódna a nyugalomba vonulás következtében. Egyébként ha most úgy is oldatnék meg a kérdés, hogy minden lelkésznek egyformán 2400 K nyugdíj biztosíttassák, bizom benne, hogy — mondjuk — 10—15 év múlva anyagi erőnk növekedésével nyugdíjintézeti törvényünk újabb revíziója esetén a magasabb fizetésű lelkészek nyugdíj igénye is ki lesz elégíthető, illetőleg a nyugdíjintézeti törvényünk a fizetési rendszerre lesz bazírozható. Mint összegyházunkat érdeklő ügyet fel kell még említenem az ingyenes népoktatásról szóló legújabb törvényt, amely a mi meghallgatásunk nékül készült s így annak idején nem volt alkalmunk észrevételeink megtételére. E törvény — nézetem szerint — egy újabb lépés az iskolák államosítása felé s bár üdvösnek látszik is, mégis helyenként nagy terheket és gondokat ró egyes gyülekezeteinkre. Hogy mást ne említsek pl. itt vannak a mi fővárosi iskoláink. A mi itteni egyházaink a tanárok fizetésének nagy részét a befolyt tandíjakból fedezték, most ha ingyenes lesz az oktatás,