Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

Kiküldetésemről s az ezen alkalommal észleltekről ezennel tisztelettel 4. beszámolva, engedelmet kérek, hogy jelentésemnek többi részére áttérhessek. Nem szokásom más egyházak és felekezetek ügyeivel foglalkozni, a míg azok belügyi természetüknél fogva saját érdekeik keretén túl nem mennek, s így — ha csak czímét nézném azon füzetnek, mely az «új eljegyzési és házassági törvényt» a róm. kath. egyház számára a «Ne temere» pápai decretum alapján magyarázza, legfeljebb ámulatba eshetném, hogy hazánkban, a polgári házasság általánosan kötelező intézményével szemben egy ilyen «új eljegyzési és házassági törvény» vált szükségessé, s nem is foglalkoznám e thémával itt nyilvános gyűlésünkön, ha meg lennék győződve arról, a mit néhány hét előtt előkelő napilapjaink egyikében vezérczikk alakjában olvastam, hogy a «Ne temere» decretum, mint tisztán és kizárólag a róm. kath. eljegyzési és házassági eljárást szabályozó törvény, semmi más érdeket nem érint, nem sért, így az ú. 11. vegyes házasságot sem támadja, miért is szerző megérteni nem tudja, mi oknál fogva szólalnak fel ellene a protestánsok sorban gyűléseiken, holott e törvényhez, a róm. kath. egyházon kívül, senkinek semmi köze. A «magyarázó» füzetet azonban figyelmesen elolvasva, annak 32-ik lapján a VIII. fejezetben, mely azon kérdést veti fel: «Kikre vonatkozik e törvény?y> az utolsó alineában a következőt találom és szó szerint idézem: «E változtatás messzeható következményekkel jár. A kath. pap ugyanis a vegyes házasságot csupán dispensatióval áldhatja meg, de dispensatiót csupán a reversális alapján adnak. Mit tehet a plébános ? A házasságtól csak a legritkább esetben fog valakit visszatartani, megesküdnek a protestáns pásztor előtt. Eddig ez a házasság érvényes volt, ezentúl érvénytelen.» Nagylelküleg megengedi a törvény (VIII. 3.): «nincsenek a törvénynek alávetve a nem katholikusok, ha szintén nem katholikussal óhajtanak házasságot kötni». Nem folytatom ! De felvetem ezen illustris gyűlés előtt a kérdést: vájjon közönyösen nézhetjük-e a XX. században ezen minden felekezetközi békét alapjában megrendíteni alkalmas merényletet, mety egyenesen «ágyasságnak» minősít és bélyegez meg minden protestáns lelkész előtt kötött vegyes házasságot, nem törődve az állam törvényével sem, s mintha a «jus placeti» nem is léteznék már, a III. Incze pápára emlékeztető hatalmi túltengésben, inhumánus ezen intézkedésével arczúl csapja ezernyi-ezer házaspár legszentebb érdekeit? Miért is tisztelettel indítványozom: «egyházunk vitális érdekeit mélyen sértő ezen támadás alkalmából a ker. közgyűlésből kéressék fel a ft. és mélt. egyetemes közgyűlés, hogy az a nm. kormánynál ezen ügyben eljárva, ettől kieszközölni méltóztassék, hogy a «Ne temere» cz. pápai decretum érvényesülése Ö felsége legfelsőbb felügyelői jogából kifolyólag megakadályoztassák. * * * \ «Igazán megnehezült az idők járása felettünk.»