Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1909. szeptember

91 tuk,. a mi az adó nagyságát és diasporánk eddigi rendetlen 30-31. állapotát tekintve, nem" kicsi dolog volt. Elvünk, mely e dolognál bennünket vezérel az, hogy inkább a behajtási jogról kell lemondani, semmint annak szigorú foganatosításával a híveket az egyházból kiüldözni. Az egyház bevétele volt . 2237-30 K „ „ kiadása . . . 1773-37 „ Pénztári maradvány . . 463-93 K Kuzmin kapott a Baldácsyanumtól 73*33 kor. Bevétel . . 749*43 K Kiadás . . 448-— „ Marad . 301 43 K A lelkészi fizetéshez befolyt Hrtkavcetól 120 kor., Grgurevcetól 230 kor., Klenektól 80 "kor, egyéb 25 kor., a Gusztáv A. E. 351 kor., a melv egvlet gvülekezetünket énekes könvvekkel és bibliákkal is ellátta. Minden körülményt tekintetbe véve, annak a reménynek adhatunk kifejezést, hogy a missió területén is életre való gyülekezetek fognak keletkezni. Mitroviczán, 1909. évi május 10. Klein Pál ev. lelkész. A közgyűlés az esperesek jelentéséből örömmel veszi tudomásul, hogy az ev. egyházunk szétszórtan élő hívei a missiói körök lelkészei által a lefolyt évben is lelkiismeretes gondozásban részesültek s a missiói lelkészek jelentése és a kerületi missiói bizottság javaslata alapján külön pontok alatt a következő határozatokat hozza: 31. Tekintettel arra, hogy a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a két protestáns egyháznak juttatott évi 3 millió korona államsegélylyel elsősorban is a szegénységgel küzdő egyházak terhein kívánt könnyíteni, mely egyházak között a segítségre kétségkívül legjobban rá vannak szorulva a más vallású hívek százezrei közé beékelt, csekély lélekszámú s az önfentartás nehéz gondjaival küzdő missiói egyházak; tekintettel másrészt arra, hogy az adóalapi szabályrendeletben megállapított 35%-os adó' alapul vétele mellett ezen missiói egyházak segélyben vagy csak nagyon csekély mértékben, vagy egyáltalán nem részesedhetnek, mert szétszórtan élő, szegénysorsú s egyházunkhoz jórészt közönvös híveikre 35%-ot meghaladó egyházi adót, az egyháztól való elszakadás veszélye nélkül ki nem vethetnek;