Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1909. szeptember

18 4. Igen sokan a lelkészek közül meg is indokolták, hogy mi az oka annak, miszerint a kitérések ránk nézve kedvezőtlenebbek, mint pl. a róm. kath. egyházra nézve. Hát tudatosan mondom, hogy e kedvezőtlen arány csak látszólagos, sőt mint a statisztikai adatokból kiderül, a mult évben — viszonyítva a multakhoz — az arány ránk nézve számokban is határozottan kedvezőnek mondható. Kik térnek át ugyanis tőlünk a róm. kath. egyházba? Legnagyobbrészt azok, a kiket nem a meggyőződés, hanem az anyagi, vagy más érdek csábít el tőlünk leginkább házasságok útján; legnagyobbrészt olyanok, a kik szórványokban laktak, a hová az evangélium el nem hathatott, vagy olyanok, a kiknek ugyan mindegy, hogy milyen neve van az ő vallástalanságuknak; hát mondhatom, hogy ilyenektől csak megtisztul a mi egyházunk s ránk nézve ez csak számbeli veszteség. De a jelentések alapján a lelkészek részéről a mentés itt is minden esetben megkiséreltetett s ha ez hiábavaló volt, ez csak a különféle érdekeknek tulajdonítható. Nem kell addig egyházunkat félteni, míg templomainkban az Isten igéje buzgón hirdettetik evangéliumi szellemben s míg lelkészeink hivatásuk magaslatán állva igazi pásztoraik az ő nyájaiknak. Ezzel áttérek a lefolyt közigazgatási év egyéb eseményeinek adatszerű felsorolására. 8. Mindenekelőtt kegyeletteljesen emlékezem meg e helyen a dunántúli ág. h. ev. egyházkerület nagyérdemű felügyelőjének, ihászi Ihász Lajos úrnak m. évi deczember hó 6-án történt elhalálozásáról, a ki úgyis mint egyházközségi, úgyis mint egyházmegyei s később mint egyházkerületi felügyelő egyházunknak mindig elsőrendű áldozatkész munkása volt, egyházunk érdekében mindig és mindenütt szivesen megjelent és a hol szükség volt rá, mindig cselekedett. Végrendeletében vagyonának egy nagy részét a dunántúli ág. h. ev. egyházkerületnek ajándékozta s ezzel betetőzte egyházával szemben annyi sokszor tanúsított áldozatkészségét, bőkezűségét. Áldás és béke lebegjen egyházunk hű fiának porai felett, az utókor pedig őrizze meg hálával az ő emlékezetét. Elhunyta alkalmából a kerület nevében részvétünket fejeztem ki a testvéregyházkerületnek az őt ért veszteség felett. 9. Bennünket is ért veszteség Polereczky András túróczi főesperesnek decz. 16-án történt elhalálozásával. Rövid ideig volt az egyházmegye élén, de igyekezett kötelességének mindenben eleget tenni. Nyugodjék békével Istennek eme hű szolgája! Helyébe túróczi főesperesnek az egyházmegye Hodzsa János eddigi alesperest választotta meg, a kit szívélyesen üdvözölök ez alkalomból is, s van szerencsém őt az egyházkerületi közgyűlésnek ezennel bemutatni. Eddigi működése