Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1909. szeptember

6 1. ismert, jeles ev. férfiú foglalta el. Amannak elvesztése felett igaz fájdalmunkat, emennek megnyerése felett őszinte örömünket fejeztük ki. Egyházkerületünk elnöksége részt vett Antal Gábor a dunántúli ref. püspök 40 éves, és a dunáninneni evang. egyházkerület elnökeinek 50 éves jubileumán, — Istennek áldását kérve buzgó munkálkodásukra. Közöttünk is tisztelhetünk egy esperes urat, Belohorszky Gábort, ki 50 év óta működik az Ür szőllőjében, híveinek és társainak tiszteletétől környezetten. Szívesen csatlakozunk azon üdvözléshez, melyben őt saját egyházmegyéje részesítette. • * * Küzdő egyház vagyunk; és — úgy látszik — az is leszünk mindaddig, amíg ebben az önmagával meghasonlott országban a tökéletes vallási jogegyenlőség és viszonosság elvét az országos nemzeti köztudat teljes diadalra nem juttatja. Tudjuk, hogy a XVI. század viharai vallási és politikai darabokra szakgatták hazánkat. A XVII. század kegyetlen ellenreformatíója és ennek hallatlan üldözései belforradalmakat és szabadságharczokat idéztek elő; míg a XVIII. században támadt szellemi visszahatás szellője, szövetkezve a politikai és vallási erőkkel, ismét oly viharrá változott, melynek villámai a XIX. században is fel-feltünedeztek, — míg végül Olaszország állami egységének helyreállításával a római szentszék elvesztvén világi hatalmát, erejének felmaradt részét a kath. egyház restaurálására fordította. Sajnos, hogy ezt nem a haladó kor szellemében, sem a keresztény szeretet gyakorlásával, hanem az újkori tudományosságot kárhoztató syllabusok és dekretumok kibocsátásával és más keresztény egyházak jogkörének sérelmével tette. Mindenesetre feltűnő, hogy Róma ezt akkor teszi, mikor Európa művelt népei és fejedelmei a közbéke fentartásán Őszintén fáradoznak; mikor nemcsak Oroszország, hanem még Törökország parlamentjei is, a vattási szabadság biztosításával igyekeznek alkotmányaikat kiépíteni. Ezen irányzattal és üdvös igyekezettel szemben, a vatikán a vallásszabadság sérelmével beleavatkozik más államok belügyeibe; sőt a hazai vegyes házasságok családi szentélyébe is. Nem akar tudomást venni arról, hogy Magyarországnak megvan saját polgári házassági törvénye, mely egyedül van hivatva bármely házasság érvénye felett dönteni. Nem akarja figyelembe venni a magyar állam szuverenitását és a király tetszvényjogát, mely nem engedi meg, hogy bármely külföldi hatalom dekretumai megzavarhassák a békében együtt élő polgárok nyugalmát.