Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

3 ség isteni megalapítójának magasztos példáját követve a szeretet és jótékonyság elvét gyakorolnák, a római egyház külső tekintélyének, fényének, hatalmának a régi középkori uralmának fentaríására törekesznek. A szemünk előtt folyó társadalmi harczban voltaképpen nem a vallásos hit került ellentétbe a kutató észszel és tudománynyal, hanem a római egyháznak látható feje, akit gyarló emberek — nem saját akaratából — a józan észszel ellenkezőleg, csalhatatlannak és minden emberi ész és hatalom bálványává tettek! A ki régi elavult dogmák alapján isteni joghatóságot igényel magának és a ki — úgy látszik — komolyan hiszi, hogy ő minden emberi gyarlóságtól és tévedéstől menten a legfőbb emberi hatalom és bölcseség birtokában van. Természetes, hogy a ki ezt elhiteti magával, az ellentétbe került a haladó kor szellemével, az új tudományok vívmányaival és mindazokkal a keresztény vallásfelekezetekkel is, melyek emberi törpeségek helyett egyedül a Krisztust ismerik el fejedelmüknek és melyek a tudományos kutatás szabadságát és az egyéni vallásos meggyőződés szentségét többre becsülik, mint a csalhatatlanság hamis nimbuszával felruházott oly emberi gyarlóságot, mely ellene szegül minden szellemi haladásnak! Mi, egyedül az evangéliom igazságaihoz ragaszkodó protestánsok, olyan emberi nagyságot, mely souverain hatalmat akar gyakorolni a lelkek felett, soha el nem ismerhetünk. Sőt határozottan ellenszegülünk minden római „Szent inquisitió decretumainakf „Syllabusainak" és „Indexeinek", melyeket a felvilágosodás emberei méltán nevezhettek el szellemi gilotinoknak. Sajnálattal kell kijelentenem, hogy mindazon klerikális mozgalom, mely néhány év óta izgalomban tartja hazánk lakosságát és a mely már-már a vallási háború kitöréséig juttatta közállapotainkat — Rómából kapja táplálékát! De erős a hitem és abbeli meggyőződésem, hogy evangéliomi egyházunk újabb szorongattatások és veszedelmek