Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

11 Mi tisztelői vagyunk az igazi tudományos kutatásnak, anélkül, hogy ellenségei volnánk a vallásos hit és meggyőződés szentségének. Mi őszinte barátai vagyunk a békének, a szabadságnak, a jogegyenlőségnek és a val­lási viszonosságnak. Mint ilyenek, a törvény szilárd alapján állva, követeljük, hogy egyenlő teherviselés, egyenlő pénz- és véráldozat kötelezettsége mellett, valamennyi törvényesen bevett vallásfelekezet egyenlő jogokban, egyenlő szabad­ságokban és egyenlő javadalmakban részesíttessék. Mert csak így lehet a haza belső békéjét, nemzeti erősödését és nyugodt fejlődését biztosítani. Ha vannak az államnak alapítványai és javai egy vallásfelekezet részére, mely a hajdan végzett kötelességeinek ma tizedrészét sem teljesíti többé: akkor legyenek alapítványai és javai a többi vallásfelekezetek részére is, melyek szent kötelességeiket híven teljesítik. És ha nincsenek javai vala­mennyi számára, akkor kövesse Amerika példáját, mely kizárólagos ural­kodó vallásfelekezetet nem ismer. Ezt követeli a viszonosság elve — és az államnak jól felfogott érdeke. Quod uni justum, alteri aequum ! A magyarhoni protestáns egyházak jogosult büszkeséggel utalhatnak arra a történelmi tényre, hogy az ő, közel négyszázados multjukban nincs egyetlen egy eset sem arra, hogy egyházi és vallási érdekeik valaha ellentétbe jöttek volna a magyar állam szabadságával és alkotmányos érdekeivel. Ellenben a római katholikus egyház hatalmi törekvései temérdek bajnak voltak oko­zói az Árpádok korától kezdve egész a legújabb l.orig! Mert volt idő, ami­kor a pápák királyainkat saját vazallusainak tekintették, és ezen okból a hazai javadalmakat idegen főpapoknak ajándékozgatták. Ma is beleavat­koznak jogtalanúl az államok belügyeibe. A legkathoiikusabb államoknak erős küzdelmeik vannak a hazai törvényeket taposó klerikálizmus ellen... De talán nem kell több példát fölhoznom se a múltból, se a jelenből. Úgy érzem, hogy megsérteném a t. Közgyűlés értelmi színvonalát, ha bőveb­ben akarnám bizonyítani, hogy a római pápának újabb merényletei szoros összefüggésben állanak a hazai klerikális mozgósítással! Nekem az a meggyő­ződésem, hogy a «Ne temere»-féle bullák csak egyes külső jelenségei-annak a rendszeres izgatásnak, mely a katholicismus restaurálásának czíme alatt az ország összes községeiben folyik. Nekünk tehát ezzel szemben elvi és törvényes álláspontra kell helyez­kednünk és határozottan tiltakoznunk az ellen, hogy a római pápa, mint a hazánk határain kívül álló idegen hatalom, fennálló hazai törvényeinkkel ellen­kező, polgártársaink békéjét felzavaró bullákat adhasson és hirdethessen ki Magyarországon. Ez az ország szabad és független ország, melynek fiai semmiféle néven nevezendő külhatalomtól nem fogadhatnak el rendeleteket a magyar király és felelős kormányának engedelme nélkül. Az 1895:43 t.-c. 17. §-a jövőre nézve általánosságban is kimondja, hogy semmiféle magyarországi vallásfelekezet egyházi függésben külföldi hatalomtól, vagy vallásfelekezeti társulattól, vagy egyéntől nem állhat. Ezt a magyar vallás- és közoktatási szakminister igen jól tudja. Köte­lessége volna ennek a törvénynek érvényt szereznie úgy, ahogy I. Andráss}^ Gyula érvényt szerzett a királyi tetszvényi jognak, mikor egy római kath. püspök 1870-ben merészelte kihirdetni a pápai csalhatatlanságot kimondó új

Next

/
Thumbnails
Contents