Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

9 nem sikerűit megrontania) II. Rákóczi Ferencz közvetlen tapasztalás után 1. írta le leghívebben : ez a rend — hazánkban jól ismert hálás tanítványának segítségével — fokozott munkásságot fejt ki arra nézve, hogy a mit eddig csak titokban mert megtenni, azt ezentúl törvényesen és nyíltan tehesse meg! Pedig mindnyájan tudjuk, hogy XIV. Kelemen pápa 1773-ban «Dominus ac Redemptor noster» bullájával szintén azért szüntette meg azt a veszedelmes rendet és azért oszlatta azt fel örök időkre (!), mert meggyőződött róla, hogy «az egyház igazi és tartós békéje alig. vagy éppen nem állítható vissza, míg az a rend fennáll». Látjuk és tapasztaljuk, hogy évenként felterjesztett sérelmeink nem orvosoltatnak, jogos kívánságaink nem teljesíttetnek, autonomikus jogaink megnyirbáltatnak, és ha olykor-olykor mézes madzagként egy-egy bíztató szót kapunk, az mindig azon hátgondolattal történik, hogy a kath. egyháznak régi előjogai és kiváltságai biztosítva legyenek, s ekként a jogegyenlőség soha meg ne valósíttassék ! Ott a kath. papi kongrua kérdése, melyet a szegény főpapok indokolatlan kímélésével a mostani miniszter, egykori szónoklataival ellenkezőleg, most állami pénzen akar megcsinálni; ott a protestáns szegény hívektől kath. papoknak jogtalan ál fizetett párbér kérdése, melyet ugyanez a miniszter úgy akar megoldani, hogy ne azokat kártalanítsa, a kik a kárt századok óta jogtalanúl szenvedték, hanem azokat, a kik a károkat — a világos törvények (1647., 1790/1.) megvetésével — vakmerően okozták! Az ilyen logika valóban Loyola szent Ignáeznak is becsületére válnék! Ez az észjárás, a milyen furfangos, éppen olyan bosszantó és sértő felekezeti külömbség nélkül az egész ország lakosságára, a melynek adófilléreiből akarják az állítólagos «jövedelmi veszteséget» megfizettetni! De nem folytatom tovább. Nem akarom említeni a budapesti állami egyetemen levő róm. kath. theologiai fakultás mellé sürgetett protestáns theologiai fakultás dolgát; sem a református zsinat törvényeinek szokatlan és sérelmes megerősítési záradékát; sem az (1907. évi 35: §.) apáczákat és szerzeteseket jutalmazó t.-czikk becsempészését; sem a régi kánoni látogatások és a, patrónusi jog czíme alatt országszerte folyó zsarolásokat és több efféle jogtalanságot. A kinek szemei vannak a látásra és fülei a hallásra, az minden pillanatban meggyőződhetik arról, hogy itt a protestáns nép ellen a régi Kolonicsfele politika vakmerően alkalinaztatik ; még pedig az előjogokat és kiváltságokat megszüntető és a tökéletes vallási egyenlőséget és viszonosságot megalapító 1848 : XX. törvényczikk értelmének és betűjének bűnös kijátszásával! Bizony méltán felkiálthatnánk, hogy «Recrudescunt vulnera Ecclasiae reformatae et evangelicae in Hungáriám» ! Ha ily súlyos körülmények között a hazai protestantismus, némi segélymorzsák odavetése által elámítva, továbbra is tűrni akarja megaláztatását, nyílt kizsákmányoltatását; ha a prot. nép védelmére alkotott törvények végrehajtása helyett megelégszik Ígéretekkel; és végre ha a római cnagy halásza által igazgatott klérus falunkénti szervezését összetett karokkal nézi: akkor méltatlanná teszi magát az evangéliomi szabadság áldásaira és művelt világ felvilágosúlt katholikusainak becsülésére.