Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

két jeles püspökének Kis Áronnak és Bartók Györgynek elhunyta felett is 1. őszinte részvétünk érzelmeit tolmácsoljam. Nagy idők nagy igazságainak harczosai voltak ezek is. Fájdalom mindnyájan azon leverő tudattal szállottak a sírba, hogy az általuk olyannyira szeretett evangéliom drága kincseit az újabb nemzedék nem tudja kellőleg se megbecsülni, se megvédelmezni. Ó ! hányszor keseregtek Kölcseyvel, hogy Más faj állott a kihúnyt helyére, Gyönge fővel, romlott, szívtelen! Ezt a szigorú Ítéletet némileg csak azon óvatosság enyhítheti, melynél fogva nem akartuk magunkra venni azt a gyanút, mintha csupa felekezeti érzékenységből mi indítottuk volna meg a hazai kulturháborút. Ma már az utolsó három évi tapasztalás bizonyítja, hogy a vallási és társadalmi béke magasztos érdekében türelemmel néztük a fejleményeket, egészen azon határig, a melyen túl már egyházi érdekeinknek elárulása és hivatalbeli eskünk megszegése kezdődik. Összetett kezekkel néztük és hallgattuk római kath. testvéreink szervezkedését a katholicismus restaurálása czéljáhól. Hallgattuk vezéreiknek szónoklatait, melyek szerint vissza kell állítani Pázmány Péter korszakát; politikát kell bevinni az egyházba és egyházat a politikába, a néptömegeket pedig fel kell hívni ily irányú tevékenységre, hogy vége legyen a szavaló katholicismusnak, mert most már a tettek katholicizmusa kezdődik ! És a tettek csakugyan bekövetkeztek. Napfényre került a papi mozgalomnak titkos rúgója és valódi mozgatója, t. i. a vallásfelekezeti békének esküdt ellensége, a római pápa, a ki az ő Syllabusával, a pápai bulláknak és encyklikáknak nagy sokaságával utasításokat ad ki követőinek; a ki az egész művelt világ előtt azzal kérkedik, hogy ő a hires tridenti zsinat alapján, V. Sixtus pápa nyomdokain haladva, fogja lábra állítani és restaurálni a mai katholicismust! Tehát vissza akarja idézni a XVI-ik századbeli gyűlölködést minden átkaival együtt! Már ez a jelszó tökéletesen megfejti a magyar klerikális mozgalomnak okát és czélját. Tudjuk, hogy a tridenti zsinat határozatai tették lehetetlenné az egész kereszténység reformálását azon kijelentéssel, hogy keresztény egyház kizárólag csak egy lehet, t. i. a római katholikus: és hogy ez csalhatatlan Minden más vallásos nézet eretnekség, mely kárhozatra visz — és ezért üldözendő. Azt is tudjuk, hogy ugyanezen zsinat alapján készült az a szerencsétlen és mai világban meg nem tűrhető esküforma, melyet minden kath. püspöknek kell a pápa kezébe letennie, mielőtt szent hivatalát megkezdené. Ezt az esküt teszik le a magyar állam kenyerét élvező római püspökök is; azt fogadván, hogy az eretnekeket, schismatikusokat és rebelliseket, vagyis a protestánsokat, lehetőleg üldözni fogják, («Haereticos, schismaticos et rebelies eidem Domino nostro (papae) vei succesoribus praedictis pro posse persequar et impugnabo /») Mit jelent ez nálunk,

t. kerületi közgyűlés? Röviden mondva azt, hogy