Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

170 38—39. A közgyűlés az esperesek jelentéseiből örömmel veszi tudomásul, hogy ev. egyházunk szétszórtan élő hívei a missziói körök lelkészei által a lefolyt évben is lelkiismeretes gondozásban részesültek és a missziói ügy nagy fontosságára való tekintettel a missziói körök lehető hathatós támogatását határozatilag kimondja. Minthogy azonban a rendelkezésére álló missziói segély méltányos kiosztása csak úgy válik lehetővé, ha a kerület az egyes missziói egyházak szükségleteit alaposan ismeri, felhívja a kerület az espereseket, hogy a hatóságuk alá tartozó missziói körök évi rendes szükségleteiről f. évi október hó l-ig terjesszenek be részletes kimutatást a püspök úrhoz, annak világos feltüntetésével, hogy a szükségletek fedezésére milyen forrásból, mekkora összegek állanak az egyes missziók rendelkezésére. Megbízta egyúttal a közgyűlés a kerületi elnökséget, hogy a jelentések beérkezte után hívja össze a missziói bizottságot, mely a szükséglethez képest méltányosan ossza szét a rendelkezésre álló missziói segélyt. Egyben mivel a missziók segélyezése végett a kerület rendelkezésre bocsátott összeg a missziók legégetőbb évi szükségleteinek fedezésére is kevés, rendkívüli szükségletekre pedig (mint pl. templom, paplak, iskolaépítésre, hitoktatók, tanítók alkalmazására) egyáltalán nem jut belőle, a kerület megkeresi az egyetemes közgyűlést aziránt, hogy a magas kormányhoz intézzen felterjesztést külön missziói segély folyósítása czéljából. 39. A missziói bizottság jelenti a közgyűlésnek, hogy a múlt évi kerületi gyűlés jegyzőkönyvének 34. pontja alatt a tiszaszentmiklósi áttért hívek lelki gondozása ügyének tanulmányozására kiküldött kerületi megbizottak megbízatásukban eljártak és tapasztalataikról szóló jelentésüket beterjesztették a kerületi elnökséghez. E jelentés szerint a tiszaszentmiklósi áttért hívek Korén Pál törökbecsei lelkész részéről a lehető leghívebb gondozásban részesültek; ennek eredménye az az örvendetes tény, hogy a róm. kath. egyházba való visszatérés nem fordult elő. Sajnos, hogy Korennek egészségi állapota, a túlfeszített munka folytán, annyira megrendült, hogy egészségének helyreállítása végett az egyháztól szabadságot kellett kérnie. Felmerült tehát annak szüksége, hogy addig is, míg Tiszaszentmiklóson rendes missziói lelkész lesz alkalmazva, a tanítók bizassanak meg egyrészt az áttért hivek lelki gondozásával, másrészt azzal, hogy a misszió ügyéről a szükséghez képest az illetékes esperes útján jelentést tegyenek a kerületi elnökségnek. Javasolja a bizottság, hogy a kerület a püspök úr útján tegyen lépéseket Hoffmann Ákos tanítónak valamely más felekezeti vagy állami iskolába leendő kineveztetése iránt s az akként megüresedett tanítói állást töltse be rendes missziói lelkészszel, kinek évi javadalmát a bizottság 1600 korona törzsfizetésben és 800 korona utazási általányban ajánlja megállapítani. Magától értetődik, hogy a mennyiben Hoffmann a kerület által biztosított jelenlegi fizetésénél kisebb javadalmú tanítói állásra nyerne