Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912
1908. szeptember
159 III. horvát-szlavon egyházmegye misszói jelentése. 38. Fó'esperesi jelentés a horvát-szlavon ág. ev. egyházmegyei missziók állapotáról. A horvát-szlavon esperesség területén máig 5 missziói egyház van : az iloki, mitroviczai, szlatinai, szurcsini és sidi. A szurcsini és a sidi már az esperesség keletkezése előtt léteztek, a többi három a legújabb időben szerveztetett, mivel mintegy 4000 lelket nem lehetett hagyni minden lelkipásztori gondozás nélkül. Ugyanis számtalan ev. család az idők folyamán csakis az evang. lelkigondozás hiányából veszett el felekezetünk és az evang. egyház számára. Ez olyan közismert tény, melyet elvitatni nem Jehet. A mint szükség volt egy külön horvát-szlavon esperesség alapítására, olyan életszükség volt új egyházközségeknek, különösen misszióknak szervezése is azon számos hívő lélek épülése érdekében, kik bizonynyal elvesznének saját, hű, odaadó lelkipásztoraik gondozása nélkül. S hála legyen az Úrnak, ilyen pásztorokat nyertünk valamennyi miszszió részére. Valamennyien hívek az Úrhoz és egyházhoz: híveikkel a szeretet köteléke által összekötve híven gondozzák a reájuk bizott lelkeket s munkálják köztük az Isten országát. Midőn tehát a részben teljesen megnyugodhatunk, hogy missziói lelkészeink működése a helyes irányban halad s általuk híveink megtartatnak az Úrnak és égyházunknak, másrészről fájdalommal kell rámutatnunk a tényre, hogy épen a missziók lelkipásztorairól nincs úgy gondoskodva, mint azt állásuk fontossága, működésük sikere és a közegyház érdeke is megkívánná. A missziók lelkipásztorai híven gondoskodva híveikről s őket az örök élet kenyerével és italával táplálva, ők maguk szükséget szenvednek a mindennapiakban: kedvezőtlen életviszonyok közt alig van annjijok, hogy r megélhetnek. Ali ez különösen a sidi, iloki és a mitroviczai misszió leikékészeinek helyzetéről. Ehhez járul, hogy mint másútt is, úgy különösen ezen missziókban is felléptek a destructiv elemek: a szocziálizmus és szekták, mely irányzatok az egyház, vallás és a papi állás tekintélyét kikezdeni, egyes híveket vallásos hitökben eltántorítani, másokat magukhoz csatolni s egyáltalán a gyülekezetekben zavart okozni minden eszközzel megkísértik: nehézségeket támasztanak a lelkipásztor sikeres működése elé s ezzel lassankint aláássák hitfelekezetünk szilárd alapzatát. Azért erről a helyről is bátor vagyok felhívni evang. közegyházunk vezetőférfiainak jóakaró éber figyelmét missziói egyházaink ügyének fontosságára. Ez lesz az a próbakő, melyen elválik majd ev. egyházunk életképessége : vájjon képes e hitben megerősíteni, megvédeni, megtartani, az evangéliumhoz és önmagához a szilárd kötelékkel hozzáfűzni azokat, a kik inognak, ki vannak téve csábnak és kísértésnek és közel vannak az elveszéshez. Mindenekelőtt szükséges volna a missziói lelkészeknek úti-átalányt biztosítani és megszavazni, meghagyván nekik, hogy misszióik minden