Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

93 házak az egyház beléletére vonatkozó kimerítő értesítőt bocsátottak híveik 4. rendelkezésére és tájékoztatására, A pesti magyar egyház egyik vallástanára, Algőver Andor, az egyetemes egyház tanárvizsgáló-bizottsága előtt theologiai akadémiai tanári vizsgát tett, mely alkalomra tanári dissertatiójául megirta «A Pauliciánusok történetét». Végül megjelent a fasori főgimnázium és a Deák-téri elemi és polgári iskola értesítője is. Az előbbiben Kovács János tanár a márczius 15-iki ifjúsági ünnepen elmondott beszédét tartalmazza, melyben az e napon kivívott sajtószabadság kortörténelmi jelentőségével foglalkozik; az utóbbiban Szűsz Lajos tanító «Hangzatos jelszavak» alatt mélyreható eszmékben értekezik korunk pedagógiájának korcs kinövései felett. VI. Csanád-csongrádi egyházmegye. A) Személyváltozások. Albertin Czinkotzky Márton elhalálozásával megüresedett lelkészi állásra Klinczkó Pál girálti lelkész választatott meg. Makón Török János helyébe Breuer Dezső, Kardoskúton Iványi Antal helyébe Szemenyei József presbyter. Pitvaroson Rohár János, az egyháznak négy éven át volt gondnoka helyébe Gemeri János választattak meg gondnokoknak. Alberti presb}-teriumát újra alakította. Az elhalálozások által beállott változások nagy veszteségeket jelentenek az egyházmegye életében: id. Draskóczy Lajos hódmezővásárhelyi lelkész a múlt év őszén ünnepelte egyházközsége körében áldással eltöltött 50 éves lelkészi működésének évfordulóját. Csendben, családias jelleggel folyt le az ünnepély. Megszerezve az ünnepély megható, hű leírását, égtem a vágytól, hogy e magában is párját ritkító eset alkalmából itt, mai közgyűlésünk színe előtt fogjuk őt önmagunkat megtisztelve, érdeme, szívünk szerint ünnepelhetni. Az Úr azonban másként rendelkezett ; nem az élőnek, hanem a halottnak szólhat csak kegyeletes megemlékezésünk, aki Isten megsegítő kegyelme mellett 50 éves körültekintő, buzgó, önfeláldozó működéssel egy rendezetlen, anyagiakban szűkölködő egyházközségből egy rendezett, megerősödött, szép jövőre jogosító egyházat teremtett. A nagyalföldi metropolisban a társadalmi és közéletnek nagy akaraterejével, puritán jellemével, nyílt, bátor, lelkes, tántoríthatatlan tevékeii}-ségével, az ékesenszólás ritka adományával vezéremberré lett, a kit megkülönböztető tisztelet és becsülés vett körül. Temetése felekezeti különbség nélkül, óriási részvét mellett folyt le julius 5-én, délután. Plavetz Gyula, Thomay József lelkésztársak végezték a szertartást, magam a sírnál búcsúztattam el nagy halottunkat. Tiszaföldvár, Nagylak, Pitvaros, Alberti, a szomszéd testvéregyházmegyéből Orosháza lelkészeik személyében vettek részt a temetésen.