Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1905. oktober, egyházkerületi

146 19. történik, megmaradnak egyházunk tagjaivá, egyházukat nem szeretik, mert nem ismerik, adott alkalommal vagy anyagi érdekből, vagy házasságkötés útján egyházukat, melynek csak névleg tagjai, külsőleg is elhagyják. A mint a vallástanításban, úgy a konfirmácziói oktatásban is ugyanazt a szomorú tényállást kell konstatálni. Konfirmáczió ha tartatik is 2 évenként egyszer, jelentkezik is egy pár buzgóbb egyháztag gyermeke, de ezek oly járatlanok egyházunk alaptanainak, káté- és szentírásnak ismeretében, hogy még egy hitczikket, imát, énekverset, parancsolatot, vagy szentírásbeli helyet sem tudnak elmondani. Hogy hány gyermek még konfirmáczióra el sem jön? Belmissióról szólani szintén nem lehet; különösen „akura pastorális" volna gyakorlandó, mint az ifjúság között, kik a városi élet zajában a kísértéseknek annyival inkább is ki vannak téve, mivel minden vallásoktatás nélkül nőttek fel, komoly élettámaszt nem nyertek sokszor kisértésteljes életpályájukra. De nemcsak az ifjúság lelki gondozása, hanem a körülbelül 30 evang. vallású fegyencz a mitroviczai fogházban a lelki gondozást nagyon is szükségeluék. III. Statisztika és anyagi viszonyok. Az egész missio körülbelül 800 lelket számlál 34 községben 3 politikai járásban, mint már egyszer említve volt. A mult évben születtek: 10 fiú, 14 leány, összesen 24 gyermek, ebből 2 „ 2 „ összesen 4 törvénytelen gyermek. Konfirmáltatott: senki. Kihirdetve 5 tiszta és 3 vegyes házaspár, összesen 8 pár. Esketve 6 „ „ 2 „ „ összesen 8 pár. Vadházasságban és egymástól elváltán 1—1 pár él. Meghalt 7 fi- és 11 nőnemű, összesen 18 személy. Szaporodás keresztelések által 6 lélek. Ki- és belépés nem fordult elő. Ki- és bevándorlás sem észlelhető. Nazarénus és más szektáskodó elem elszórtan fordul elő. Szent úrvacsorához körülbelül 200 személy jelent meg. Az anyagi viszonyok, az egyik törekvő, szép reményekre jogosító Kuzmint kivéve, meglehetős ziláltak. A többi filia és diasporánál ez idén, mint más években is, nem lehet vagyoni állapotról szólani, mert nincs semmijük. Talán mint remény, kecsegtet a jövőre nézve, hogy a kincstár 1 épületet ád a missiónak imaház és paplakra. A meglehetős szomorú évi jelentést azon sóhajjal zárom: „Légy segítségül nékünk, a mi nyomorúságunk után óh Isten". A nagyon szűkölködő, megélhetéssel küzdő mitroviczai missiói