Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1905. oktober, egyházkerületi

144 19. szeretik olvasgatni a vallásos iratokat, járatták: „Cirk. Listy"-t, „Betania"-t, „Straz na Sion"-t és a „Kék Kereszt" ízű „Svetló"-t. Vallásoktatást az iskolákban (szerb, katol.) a lelkész végzi hetenkint 3 órában, ő oktatja a konfirmandusokat is. Az egyház anyagi viszonyai nem is lehetnek mások, mint a milyenek, t. i. rosszak, valamint minden missiói egyházéi, melyek a megélhetésért küzdenek. A hívek legnagyobb részt napszámosok, azok, a kik fizethetnének, nem teszik szívesen, úgy hogy van még harmadévi adósság behajtatlan. Alapítványa van: 200 kor. harangra; szerencséje, hogy adóssága nincs. Segélyt kapott 100 kor.-t az egyet, egyháztól. A hívek gyűjtöttek tűzkárosultaknak 14 kor.-t. Lackó János administrátor. XI. Jelentés a mitroviczai missió állapotáról. Midőn a „Horvát-Slavon esperesség" e legszegényebb egyházáról van szó, okvetlenül eszünkbe jut a zsoltár-írónak felsohajtása: „Szomorú a mi szivünk, ezekért meghomályosodtak a mi szemeink, miért felejtkezel el örökké rólunk, elhagysz-e minket sok ideig." A mitroviczai évi jelentés nem lehet más, mint egy ily felsohajtás: „Szomorú a mi szívünk." De vegyük sorra az évi jelentést: I. Az egyházi élet: Mitroviczán már egy év óta üresedésben van a papi állomás, a volt missiói lelkész, nt. Abaffv János úr, Zsablvára ment, mivel a missió nem bírta fizetni, a klimatikus viszonyok is, folytonos betegsége, távozásra bírták. Mint már egy ízben is, a mitroviczai missio helyettes lelkészeid nt. Justh Géza Krcedini lelkész lett kinevezve, ki is a missiót, illetve annak csak két egyházát, Mitroviczát és a szépen fejlődő Kuzmin filiát, 4—4-szer látogatta meg évenként, istentiszteletetet tartva, a szt. úrvacsorával egybekötve, a kereszteléseket és temetéseket (a nagy távolság miatt, 1 órát kocsin és 2 órát vasúton kell menni, a mi nagy költséggel jár, a szegény sorsúak ezt fizetni nem bírják) mint Mitroviczán, mint Kuzminban, a gör. kel. szerb papok voltak szívesek elvégezni, örömmel és nagy dicsérettel kell megemlítenem a kuzmini gör. kel. szerb lelkész urat, ki daczára agg korának és igen nagy hivatalos elfoglaltsága miatt, mégis a protestáns híveknek mindig szívesen állott rendelkezésükre, a mi szegénysorsú híveinknek még ingyen is szolgált, egy ízben, esketés czéljából, nekünk a saját templomát is bocsátotta rendelkezésre.