Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1905. oktober, egyházkerületi

140 19. áldozni, fizetni. Az egyik diaspora kocsit sem küldött érettem, a mikor őt meglátogatni akartam, a másikban a nazarénusok és más szekták zavarják minduntalanul a békét és rendet, vonakodván fizetni járandóságait és ösztönözvén másokat is a rendes, hívánvban megállapított járandóságnak a megtagadására. Szándékozom őket sorban meglátogatni, felvilágosítani és atyailag meginteni, hogy kötelességeiket teljesítsék. A legtürelmesebb, de legszegényebb missió a mitroviczai. Nincsen semmije és, a mi még szomorúbb, kevés a pártfogója. Fennállása óta mindég folyamodik segélyekért, eddig csekély eredménynyel. Pedig ráférne és megérdemelné, hogy évente legalább 600 koronával segélyeztessék, hogy lelkészének lakást biztosítson és útiköltségeit megtérítse, "mert az ahhoz tartozó 700 lélek csak nagy megerőltetés mellett képes biztosítani a lelkésznek a minimális fizetést. Ha a jelek nem csalnak, nemsokára lesz lelkésze is. Bárha mindannyian kötelességünknek ismernők ezen fontos missiót, minél "hathatósabban támogatni és neki szerető, áldozó barátokat és pártfogókat szerezni, mert segélyezés nélkül alig fogja magát tarthatni. Érdekében szívesen folyamodtam a magas m. kir. pénzügyminisztériumhoz egy kincstári ház ingyen vagy csekély pénzen való átengedése iránt, hogy legalább paplakhoz juthasson. Hogy folyamodványomnak lesz-e eredménye, azt nem tudom, csak reménylem. Tapasztalom ez ügyben is és őszintén megvallom, hogy ha szivem egész melegével is fáradozom én és fáradoznak egyesek az emiitett három missio, nevezetesen a mitroviczai megtartásán és felvirágoztatásán, ezen magasztos feladat csak úgy nyerend kedvező megoldást, ha az egész kerület és egyetem be fogja látni, hogy a missiók ügyét jobban kell felkarolni mint eddig. Követeli ezt elsősorban maga a zsinati törvény a közalapról szóló pontjaiban, követeli ezt egyházunk érdeke, de leginkább a missiókban és szórványokban lakó testvéreink lelki üdve. Elmultak már azok az idők, a mikor lelki szomjtól ösztönöztetve, a szórványban élő hívek nagy zöme szent kötelességének ismerte felkeresni a legközelebbi lelkészt, hogy gyönyörködjék saját vallása vigaszaiban. A vallás iránti általános közönyösség megköveteli mindnyájunktól, hogy mi híveinket felkeressük házaikban, családjaikban, sziveikben odaviszszük a kegyelem és az engesztelés édes igéjét. Ezen szent szükség és kötelesség érzületétől áthatva, fáradozom én is a gondozásomra és kormányzásomra bízott egyházmegyébeni missiók érdekében és ezen érzülettől áthatva, esedezem, kérve-kérem, segélyezzük őket mindannyian, mindenütt !