Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1901. szeptember

94 IV. Jelentés a sidi missióról. Egyházunk valamennyi egyház között a legdrágább, úgy anyagi, mint ethikai értelemben. Drága ethikai értelemben, mert őseink nagy szenvedések, heves üldözések árán tartották meg a tiszta evang. tanát. Sokat kellett tűrniök, sokat áldozniok pénzben és vérben. Ma nem vagyunk ugyan kitéve nyilt üldözésnek, de azért sokat kell áldoznunk. Ezt tudja és érzi úgy a gazdag, mint a szegény ember s nehezen viszik a terhet népesebb gyülekezetek is, — hogyne éreznők azt mi szegények, gyengék! Azonban, míg régente az áldozatokhoz és üldözésekhez képest erős volt a hitbeli meggyőződés, nagy a buzgalom és áldozatkészség, addig most az a hit erőtlen, gyenge, az áldozatkészség csekély, úgyszólva csak pólyában van — azért könnyen elcsábítja a lanyhát más egyház olcsó? aga, a hol keveset vagy éppen semmit sem kell áldoznia az egyház szükségeire, hogy elhagyja apái drága örökségét nemcsak a szegény, a kinek semmije sincsen, de az is, kinek volna miből, de nem akar áldozni, nincs meg az a tettekben erős hite. Hogy mit veszít az olyan ember, nem tudja, nem is bánja. Szomorú jelenség ez s vele szembén mi tehetetlenek vagyunk s nem gátolhatjuk meg. Igaz, hogy nem sokat veszítünk, ha olyanok hagynak el, kiket anyagi érdek vezérel, anyagi előny visz rá vallásuk elhagyására, hogy ha nem meggyőződésből történik az. De éppen mivel az a hit általában véve gyenge, vallásunk igazságaiban való jártasság tökéletlen s azokról való meggyőződés fejletlen, nem szabadna tétlenül néznünk s talán várnunk, míg önmagától pezsdül fel buzgó, hiterős élet, hanem munkához latva, ébreszteni, fejleszteni kellene azt. Kellene bizony s legfőbb ideje, ha meg akarjuk tartani a szórványban lakó híveinket, gondoskodni azok vallásos neveléséről, hogy hitük tudatos hit és élő hit legyen s ne puszta szokás, a mint sajnálattal sokaknál kell észrevennem. Hogy ez megvalósulhasson, kellene anyagi áldozat, kellene pénz. Nekünk pedig ez nincsen, azért a szórvány ügye parlagon hever. Ennek következtében nem is közölhetek valami örvendetesebb mozzanatot egyházi életünkről. Úgy van az, mint a mult évben, semmivel sem előbbre. Isteni tiszteletet Sidon kíviil tartottam Soljanban négyszer, Gokon • kétszer szép látogatottság mellett. Sajnos, hogy többször s más helyeken nem lehet tartani isteni tiszteletet anyagi eszközök hiánya miatt, így is magamnak kell pótolnom az úti költséget, pedig nincs igen miből. Ha az egyház belélete kivánni valót hagy hátra, még inkább a külélete. Még mindig kell küzdenünk más vallásúak ellenséges maguktartása által felidézett viszonyokkal s kevés reményünk van, hogy ez megváltozzék a közel jövőben, mert ők idegeneknek tekintenek bennünket, kik őket kiszorítani akarják ősi helyükből. Ennek az a következménye, hogy mindenütt ellenünk foglalnak állást, hogy meggátolhassák szervezkedésünket s ebből új terhek néznek ránk. Sidon pl.