Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1905. oktober, egyházkerületi

118 19. III. Jelentés az orsovai ág. h. ev. missiói körről az 1904—1905. évben. Az orsovai missiói kör ez évben nagvobbodott, a menvnyiben Nándorhegy egyháza, Ruszkabánya filiájával, valamint a hozzátartozó politikai községekkel ideiglenesen az orsovai missiói körhöz csatoltatott. 1898. évi július hó 31-én nagyt. Bukva Endre Nándorhegy lelkésze elhalálozott, s tekintettel arra, hogy a templom és torony akkoriban alapos tatarozásra nagyon is rászorult, mely tatarozást tovább elhalasztani könvnyelműség, sőt vétkes gondatlanság lett volna; de tekintettel arra is, hogy az egyházközség ezen költséges tatarozásra szükséges összeg felett nem rendelkezett s ezt csak oly módon hajthatná végre, ha egy ideig a lelkészi fizetést ezen czélra felhasználhatná: az 1899. évi bánsági egyházmegyei közgyűlés azon valóban bölcs határozatot hozta, hogy a nándorhegyi lelkészi állást egyelőre nem tölti be, hanem három évi moratoriumot ad az egyházközségnek, hogy ezen idő alatt a lelkészi fizetés segítségével hajtsa végre a szükséges javításokat, kötelezvén az egyházat, hogy évről-évre beszámoljon az egyházmegyei közgyűlésnek a végzett munkáról és a felhasznált összegről. Egyúttal megbízta az orsovai lelkészt az egyház adminisztrálásával és a nándorhegyi társulati, de ág. hitv. ev. tanítót Wittchen Aladárt a levitái teendőkkel. Az egyház azonnal serényen hozzálátott feladatának teljesítéséhez, minden irányban takarékosságot alkalmazván, a mennyiben az administratornak csak az utazási költséget térítette meg, a levitát csekély díjazásban részesítette s mindenüvé folyamodott, hogy az építőanyagot olcsóbban beszerezhesse. Folyt tehát a munka kitartóan. A torony falazata, mely különösen rongálva volt az idő viszontagságától, alaposan ki lett tatarozva, a toronyés templomtető pléhlemezzel befedve, melyre a kaláni bányaés kohó-részvénytársaság a lemezeket a beszerzési áron adta, a torony és templom falazata kívül és belül meszelve, az orgona kijavítva és a temető kerítése, mely már egyes helyeken bedőlt volt, helyreállítva és jókarba helyezve. Ezen javítások és tatarozások közel 3500 koronába kerültek, és mikor a három évi moratorium letelt, a munkálatok készen állottak és a költség is fedezve volt. Időközben azonban azon tapasztalatra jutottunk, hogy az egyház földje, mely ugyancsak 4 hold 24Ó fJ-öl s melyen a templom és temető is áll, még mindig nincs az egyház nevére telekkönyvezve. Az köztudomású volt, hogy e földet annak idején, az 1860-as évek elején, tehát a határőrvidék idejében, a vasgyár tulajdonosa az egyháznak ajándékozta. Szorgos kutatás után végre megtaláltuk az egyház irományai között az