Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1905. oktober, egyházkerületi

9 Biztosítom, hogv én, mint ezen egyházkerületnek ez idő (k szerinti világi elnöke és felügyelője, szent törekvésében, erőmhöz képest, hű és odaadó támogatója leszek; nemcsak azért, mert ezt egyházi törvényeink kötelességemmé teszik, hanem azért is, mert erre Főtisztelendőséged személve iránti régi őszinte tiszteletem és rokonszenvem önkénytelenül is késztet. E részben kérni fogom viszont hű és készséges közreműködését, hogy szeretett ev. egyházunk, mint a józan felvilágosodás, a nemzeti közműveltség és a folytonos haladás egyháza, szellemileg és anyagilag tovább fejlődhessék. Áldásos működésére nézve kedvező előjelnek veszem azt a körülményt, hogy közvetlen hivatali elődjének, Sárkány Sámuelnek az isteni kegyelem megengedte, hogy testi gyengesége daczára, szellemi erejének régi és mindnyájunk által csodált fényével emlékezetessé tegye mai magasztos ünnepélyünket. A mai főpásztori gyönyörű beszédében foglalt tanítások és intelmek mélyen vésődtek mindnyájunk lelkébe, a miért én az egész egyházkerület nevében hálás köszönetet mondok neki. És mivel ez az utolsó szolgálat, melyet püspöki minőségében az egyházkerületnek tett, engedtessék meg nekem, hogy ez ünnepélyes pillanatban, én mint hosszú időn át elnöktársa — személyes hálámat is kifejezhessem azon buzgó, és szeretetteljes támogatásért, melyben engem részesíteni szíves volt. Sárkány Sámuel szeretetreméltó egyénisége, feddhetetlen jelleme, apostoli fáradhatatlan buzgalma és tevékenysége mindenki előtt ismeretes; de senkinek sem volt annyi alkalma, mint nekem, beletekinteni azon meleg szívnek redőibe, mely mindenkor minden nagy és szent eszméért tudott feldobogni, tudott lángolni és egy hosszú életet áldozni. Ö volt az a fáklya, mely, midőn a közpályán önmagát emésztette, százezreknek világított. Búcsúzóul szívemből kívánom, hogv a minden áldásoknak kútfeje: a mindenható Isten áldja meg Méltóságodat friss, jó egészséggel; drága életének még hátralevő napjait pedig aranyozza be az emberi életnek legnemesebb örömeivel. Legyen róla meggyőződve, hogy hatvannyolcz évre terjedő közéleti szolgálataiért hálás lesz az utókor; emlékét szivében fogja hordani ez a kerület, sőt az egész egyházegyetem, melynek mindenkor dísze és büszkesége volt. Hálás köszönettel tartozom egyházkerületünk nevében mindazoknak, a kik megjelenésükkel ezen mai ünnepélyünknek jelentőségét és fényét emelni kegyesek voltak. Első sorban ev. egyházunk érdemdús egyetemes főfelügyelőjének, báró Prónay Dezső őméltóságának és az ev. egyházkerületek jelenlevő püspökeinek, felügyelőinek és küldötteinek, kik ezt az alkalmat is lekötelező módon a hitrokoni szeretet köte-