Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1904. szeptember

170 -43. 6. Az egyházkerületi közgyűlés két néptanító-tagjának választása a következő módon történik: a) A püspök minden év április hó végéig a 3. §-ban megjelölt egyének közül az alább megállapított sorrendben két, illetve egy egyházmegye tanítói közül 8, illetve 4 egyént jelöl ki; e jelöltek névsorát az illető esperesekkel, illetve esperessel közli oly felhívással, hogy az egyházmegyéjebeli tanítóknak szavazatát záros határidőben hozzá terjeszsze fel. b) A megállapított sorrend évről-évre a két, illetve bb) esetben egy egyházmegyére nézve a következő: aa) aradbékési és turóczi egyházmegye; bb) bácsi és horvát-szlavón egyházmegye; cc) békési és budapesti .egyházmegye; dd) pestmegyei és bánsági egyházmegye; ee) zólyomi és csanád-csongrádi egyházmegye. c) Horvát-szlavón egyházmegye, a mennyiben iskolái nem felekezetiek, de községiek, az egyházkerületi közgyűlésre tanítóképviselőt ez idő szerint nem küld; mihelyt azonban legalább 10 jelölhető felekezeti tanítója lesz, küldési joga beáll s azt bb) alatt a bácsi egyházmegyével társultan gyakorolja, addig is ötévenként a bácsi egyházmegyéből püspökileg kijelölt négy egyén közül választ. d) Az esperes a püspöki jelölést egyházmegyéje területén működő és 4. §. szerint szavazásra jogosult összes tanítóknak a lelkészi hivatalok útján azzal a felhívással küldi meg, hogy a püspökileg kijelölt egyének közül, de mindig az egyházmegyénként kijelölt 4—4 egyén közül egy-egy egyénre szóló írásbeli szavazatukat lepecsételve és kellő felírással ellátva, a lelkészi hivatal útján május hó végéig hozzá juttassák. A 6. pont többi szakaszai e), /), g) jelzéssel változatlanul megmaradnak. A közgyűlés ezen javaslatot alkotmányos tárgyalás végett az egyházmegyékhez leszállítja. 43. A mult évi jegyzőkönyv 78. pontja kapcsán, melyben az egyházkerületi közgyűlés az istentiszteletek rendjének tanulmányozására hívta fel az egyházmegyék és lelkészi értekezletek figyelmét, bemutattatik a bánsági egyházmegye véleménye, mely az egész ügyet időszerűtlennek és veszedelmesnek tartja, a mennyiben híveink az egyházpolitikai törvények által felidézett izgalomnak újból kitétetnének — fölöslegesnek, mert hitvallásaink is csak a hitegységet és nem az istentisztelet uniformitását kívánják — és végül lehetetlennek, mert híveink törhetlenül ragaszkodnak az apáktól reájuk maradt külső istentiszteleti formákhoz.