Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1904. szeptember

132 / 2. A kimutatott szükséglet csak a hívek jelenlegi, már eddig számonvett hívek és minimális „látogatások" arányához mérten van fölvéve. Legalább mégegyszer annyi hívünk él a nagykikindai missió területén, miért is a most kimutatott szükséglet kétszeresen volna fölveendő (285+285=570 kor.). 3. Missió lelkészül a missió központján (Nagykikinda v. T.-Becse) lakó csekély fizetéssel alkalmazott s idővel rendelkező, az ottani viszonyokat ismerő lelkész lenne kinevezendő. Legczélszerűbb lenne a lelkész kiküldésével az esperességet megbízni. A missió szent ügyét a Mélt. és Főtisztelendő ker. Gyűlés hathatós pártfogásába ajánlva, maradtam Temesvár ott, 1904 szept. 1-én Kramár Béla, bánsági főesperes. III. Jelentés az orsovai ág. hitv. evang. missiói körről az 1903/4. évben. Missiói központunk és nagykiterjedésű körének életében Isten segedelmével és végtelen kegyelméből ismét egy év tűnt le szerény és zajtalan, de serény és kitartó munkásságban. Minden tényező kötelességét teljesítette, hitbuzgóság és áldozatkészség mellett szép egyetértés és békesség honolt körünkben. Az egyházi tisztviselők buzgón és önzetlenül működtek, a hívek pedig bizalommal és ragaszkodással viseltettek az egyházi elöljáróság irányában, mit legjobban bizonyít azon körülmény, hogy az egyházi gyűléseken a határozatok egyhangúlag hozatnak. Igaz, hogy az egyházi elöljáróság és a presbyterium előbb jól meghányják-megvetik az ügyeket, minden oldalról latolgatják, hogy ez vagy amaz ügy az egyház javára lesz-e, megerősödését, felvirágzását czélozza-e s csak ezután viszi a gyűlés elé, minek következménye, hogy 15 évi itt működésem alatt az egyházgyűlési határozatok még mindig egyhangúlag hozattak. A templombajárás kielégítő, áz istentiszteletek rendesen szépszámú hallgatóság jelenlétében tarthatók meg; az egyházi szertartásokat a hívek minden alkalommal igénybe veszik s e tekintetben panaszra nincs okunk, csak a házasságkötéseknél lehet a legéberebb gondozás és a legszeretetteljesebb bánásmód mellett itt-ott az egyházpolitikai törvények káros hatását észlelni; bár az sem tagadható, hogy nem egy esetben már a mi egyházunk javára köttettek megegyezések a gyermekek vallásbeli nevelésére nézve. A vallásoktatásra nagy gondot fordítottam, az órákat rendesen megtartottam és szigorúan ügyeltem arra, hogy a tanuló-ifjúság az istentiszteletekre rendesen eljárjon, s bár a mult tanévben a tanulóanyag meglehetős gyenge volt, arány-