Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1904. szeptember

9 íme, mélyen tisztelt egyházkerületi közgyűlés, csak nagy- 1. jából, csak némi figyelem-gerjesztésül érintettem azokat a fontos kérdéseket, melyek nézetem szerint, érdemesek arra, hogy komolyan gondolkodjunk felettük, és meggondolás után czélzatos munkára határozzuk el magunkat, a mig nem késő! Lám más hatalmas országokban, s köztük a reformátio hazájában is, nagy munka folyik nemcsak az egyházi intézmények reformálásában, hanem a socialis kérdések gyakorlati megfejtése körül is. A németek e téren is követik Luthert, a ki nemcsak a szentírással, nemcsak dogmatikai kérdésekkel foglalkozott, hanem a német nemességhez intézett szózatában azt is részletesen fejtegette, miként kell a polgári kormányzatot evangéliomi alapon felépíteni. Az angot írók ma is erős meggyőződéssel hirdetik, hogy „a polgári szabadság — végső elemeiben — a reformatio gyümölcse". És az amerikai democratia nagynevű írója, Tocqueville, nem kételkedett kijelenteni, hogy az Egyesült-Államok szabadsága a vallásnak köszönhető. S ez nemcsak Angliában és Amerikában igaz, hanem igaz Magyarországban; sőt minden más keresztyén államban is. Ott van Érancziaország, melyben a protestánsok tiszteletreméltó tevékenységet fejtenek ki a társadalmi bűn és nyomor kiirtására. Ott van Németország, melyben Luthernek említett felfogását még a katholikusok is osztják, míg a protestánsok congressusai nemcsak elméletileg tárgyalják a socialis kérdéseket, hanem kezükbe veszik a gyakorlati munkát is, azon meggyőződésből indulva ki, mely szerint a keresztyénségnek feladata, hogy áthassa a társadalmi életet és annak összes intézményeit. De ne menjünk idegen országokba jó példák után. Itt vannak saját hazánkban a katholikus testvérek — congressusai. Nincs a társadalmi életnek az a köre, a melyre figyelmüket és tevékenységüket ki ne terjesztették volna, — és különösen megfigyelendő az, hogy a reformatio fegyvereit használva, különös gondot fordítanak az ifjúság valláserkölcsi nevelésére! Én, mélyen tisztelt egyházkerületi közgyűlés, azon véleményben vagyok, hogy nekünk prot. evangélikusoknak sem szabad tovább vesztegelnünk. Nekünk is az egyházi és társadalmi tevékenység terére kell lépnünk. Látjuk a bajt és a nyomorúságot mindenfelé. A bűnöknek mindazon nemei, melyek a megváltás előtt pusztították az emberiséget, mutatkoznak ma is a társadalomban. Krisztusnak socialis és vallási elvei mentették meg az akkori társadalmat a végromlástól. Ez a világtörténelmi nagy tény megszabja és megkönnyíti a mi tevékenységünknek irányát is; csak arra kell vigyáznunk, hogy ne téveszszük össze az eszméket azokkal az emberekkel, a kik a jóhiszemű népet félrevezetik és kizsákmányolják.