Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1903. szeptember

9 teljesítsük az Üdvözítő ígérettel kapcsolatos szavát: „Kérjetek 4és megadatik, zörgessetek és megnyittatik nektek". A mult évi egyetemes közgyűlés határozata folytán az 1848-iki XX. t.-czikkben foglalt elvek megvalósításának országos törvény által való életbeléptetésére egy, az ev. református testvéregyházzal közös bizottság lett kikiildve, mely bizottság f. évi január hó 20-án ült össze tanácskozás czéljából Budapesten. Ezen bizottság az idézett törvényben kimondott felekezetközi jogegyenlőség és viszonosság életbeléptetésére vonatkozó előmunkálatok végzésére egy albizottságot küldött ki, valamint egy hasonló albizottságot bízott meg az egyház szükségleteinek az állam által leendő fedezésére vonatkozó adatok begyűjtése és a mutatkozó szükséglet kitüntetése czéljából. Ezen bizottságok, munkálatok eredményét a f. évi egyetemes közgyűlésnek és az ev. ref. Conventnek fogják bemutatni. Kétségkívül nagy gondot és fáradságot igénylő feladat jutott a most említett albizottságoknak, mert valóban sokfélék és nagymérvűek a mi közegyházunk szükségletei. Kémünk kell segélyt híveink egyházi terheinek könnyítése czéljából, hogy mindenütt, a hol az egyházi adó az állami adónak túlmagas százalékát képezi, az adótehernek egy része állami segélyből fedeztessék. A lelkészek fizetésének minimuma 2400 koronában állapíttassák meg s 200 koronányi ötödéves korpótlék biztosíttassák számukra. Kérnünk kell az egyházmegyék, a kerületek és az egyetem közigazgatási czéljaira megfelelő évi fedezetet. Joggal kívánhatjuk, hogy egyházközségeink tanítóinak évi fizetése az állami tanítók fizetésével egyenlővé tétessék, hogy tanítóképzőink, nőnevelő-intézeteink, nyugdíjalapjaink megfelelő állami segélyzésben részesíttessenek. Mindez az 1848. XX. t.-czikk alapján jogosan megilleti egyházunkat s hogy ezen jogos igényeink eddig nem teljesültek, az, nézetem szerint, nem annak tulajdonítandó, hogv a törvényhozás ez irányban igényünk jogosult voltát el nem ismerte volna, hanem az állami háztartás kedvezőtlen helyzetében és a kedvezményezett és uralkodónak nevezett egyház vallásfelekezeti túlságos befolyásának és elfogultságának. Eltet bennünket az a remény, hogy a hazai protestáns egyházak ezen közös lépése nem lesz sikertelen s az országos törvényhozás végre méltányolni fogja egyházunknak a közművelődés czéljaira hozott áldozatait s igazságot fog szolgáltatni számunkra egy megfelelő állami dotáczió megállapítása által. Áttérve a kerület egyházai körében tapasztalt hitélet nyilvánulásaira, szorítkoznom kell e tekintetben az egyházmegyék