Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1903. szeptember, gyámintézeti

160 dalomkönnyeit letörleni, buzdítani a lankadókat s így építeni Isten országát — a mai napig ugyanaz maradt. A régi jó időkben az istenfélő munkás ember mielőtt napi munkájához fogott volna, előbb kalapot emelt és emígy en fohászkodott: Segíts jó Isten! Segíts jó Isten! ez a gyámintézet munkásainak könyörgése; az Úr pedig meghallgatta fohászunkat s így szól hozzánk: „Ne féljetek, bízzatok! én meggyőztem a világotIgen, ne féljünk, bízzunk az Úrban, ő velünk van! Küzdjünk sohasem lankadó kitartással és erélylvel. Gyűjtsünk és adakozzunk gyámintézetünk czéljaira; gyűjtsük vissza az elszórtakat, hogy eí ne veszszenek. Am forduljanak el tőlünk az érzéketlen, fagyos önzés emberei megvető mosolylyal, ám legyen csekély, elégtelen az eszköz, mely felett rendelkezünk; azért el ne csüggedjünk, sok ezer és ezer cseppekből lesz egy éltető forrás, s száz forrásból egy áldásthozó folyam! Bízzunk csak az Úrban! folytassuk csak bátran szent munkánkat, a kegyelem Istene velünk van. 0 áld meg minden fülért, melyet az Ínséggel küzdő hitrokonok segélyezésére fordítunk. Munkálkodjunk tehát nem csüggedő kitartással, apostoli buzgalommal, a míg tart nappalunk, mert reánk is boruland az éjszaka, melyben többé nem munkálkodhatunk. Évi jelentésemet van szerencsém a következőkben előterjeszteni: Egyet, gyámintézetünk 42-ik évi közgyűlését mult év szept. havának 13. és 14-dik napján Kőszegen tartotta, mely alkalommal a szíves vendéglátó város a gyámintézet és Luthertársaság tagjait igen szívélyesen fogadta. Az itt lefolyt ünnep^ ségeket különben a Gyámintézet czimű hivatalos lapunk mult évi 1. és 2-dik számában, elég terjedelmes részletességgel leírta. Mindenekelőtt kellemes kötelességei teljesítek, midőn azon örömünnepről megemlékezem, mely ez évben a pestmegyei Pilisen folyt le, midőn főtisztelendő és méltóságos ilenczfalvi Sárkány Sámuel, szeretve tisztelt püspökünk, főrendiházi tag s kerületünk egykori gyámintézeti elnöke, életének nyolczvanadik évfordulóját ünnepelte, mely alkalomból ő méltóságát egyházkerületi gyámintézetünk nevében legszívesebben üdvözöltem; s kívánjuk most is, hogy a kegyelem Istene áldja meg ő méltóságát magas állásában, hogy apostoli hivatását egyházunk és hazánk boldogítására még sok éven át érvényesítse. — Nem mulaszthatom el azon örömteljes eseményt megemlíteni, hogy ő felsége, koronás királyunk egyházkerületünk egyik nestorát nagytiszteletű Svehla Gusztáv főesperes urat s a zólyomi egyhm. gyámintézet fáradhatlan elnökét, a Ferencz József lovagrend adományozásával tüntette ki. Élvezze a királyi kegynek ezen kitüntetését számtalan éveken át. De felette